Talán nem! Hiszen az időt nem mi szabjuk meg.

Gyermekkoromban, így karácsony előtt, de amikor már nagyon közel van a kis Jézus születése, levelet írtunk Neki. Már ugyan „kinőttük” ezt az időszakot, de valahogy ez a gyerekkori öröm visszajött.

Most, itt levelet írok a kis Jézusnak. Nem baj, ha olvassák, vagy ha nem, de úgy bennem van ez a kérés. Nagyon nehezen kérek! De a kis Jézustól szabad kérni.

Íme a levél:

Drága kis Jézus!

Még talán időben eljut „légipostával” a levelem, és az angyalok el is olvassák. Szeretnék karácsonyi ajándékot kérni, ha lehet, egy albumot, tele képekkel. A képeken mindazon kedves embereket lehetne látni, akik ebben az évben jóságukkal, áldozatokkal, figyelmes rám gondolással, szeretetvendégséggel, fuvarokkal, két kezük áldott munkájával, adományaikkal, ajándékaikkal, vigasztalásaikkal rám gondoltak. Nem lesz vékony! De kis Jézus, Te mindent láttál! Láttad meghatódottságom, örömem, hálám. Szeretném, ha az én kis karácsonyfám alatt lehetne. És a Szentestén, amikor már vége van az éjféli misének, ezeket a képeket nézegetném. Eszembe jutva egy perc, egy kirándulás, egy zarándoklat, egy-egy mosoly emléke, a sok segítség, jótett. Gazdaggá téve szívemet-lelkemet.

Talán ez az album túl szép, hogy igaz legyen, de tudom, hogy megkapom és boldogan lapozom.

Vajon lehet ilyent kérni? Hogy ezen a gyönyörű estén minden velem jótevővel, a világ bármely pontján, így együtt ünnepelhetek?

Mert végülis van ennél szebb dolog?

Együtt lenni azokkal, akik szeretnek és akiket én szeretek.

Köszönöm, kis Jézus, hogy kérésem teljesíted.