Mária Magdolna

Nem találja Jézust a sírban. Aggódik, hova lett? Ki vitte el? Most mi lesz velem? Hűségesen ott van, és nem mozdul. Nagy a fájdalma, mert Jézus meghalt, és még nem is találja. Meg akarja találni… valahogy… Ebben a fájdalmas és megoldhatatlan időszakban megjelenik Jézus, és megszólítja. Ő nem ismeri fel, mert emberi szemei nem látják Őt. Be kell a feltámadt Jézusnak „mutatkoznia” Hogyan is? MÁRIA! Nevén szólítja: MÁRIA! És Mária felismeri ezt a kedves hangot. Olyan sokszor hallotta, hogy… senki sem szólította ilyen gyengéden, mint Jézus. Könnyes szemmel írom.

Olyan jó, de olyan jó, amikor Jézus, mint jóbarátom így szólít. Amikor megölel egy ember személyében, amikor szólít, ahogy senki más nem tud. Nyugtat, erősít, és új erővel ajándékoz meg. Ott van a legváratlanabb pillanatban, amikor minden sötét, minden elmerül a hullámok közt, és olyant mond, amit senki más. Érzem ebben a szóban, ebben gondolatban jelenlétének erejét, vigasztaló szavait.

Drága feltámadt, élő Krisztusom! Kérlek, maradj velem! Kérlek, segíts nekünk, akik keresünk, akik a te szavadra megnyugszunk.

Kísérj minket. Szegődj hozzánk, mint az Emmauszi tanítványokhoz, hogy az élet nehéz útszakaszaiban is megértsük szavaidat.