Királyok, Apát urak, egyszerű emberek, neves, az utókorra hagyott munkájuk nyomai..
Van, akit sohasem ismertünk, de a neve mégis mond „valamit”. Tett egy nagy dolgot annak a városnak, annak a népnek, úgyis mondhatjuk, letett valamit az asztalra. Történetük van, regénybe illő is talán.
Különleges, nem mindennapi találkozásra került sor tegnap délután. Minden találkozásnak célja van, szoktuk olvasni. Ennek is az volt. Számomra olyan élmény volt, ami visszapergette az eseményeket. Emberek nagyjairól kaptam mintegy filmkockákat. Az utókor az elődöktől. Őrizzük az emléküket. Mert hiszen a múltból lesz a jövő, egy épület-telekből a ház. Nem ismernénk már rég például Koptik Odó bencés apátot, ha nem hozta volna a kis zsákjában a Kiscelli Szűzanya kegyszobrát, és nem telepedett volna le. És az azt követő bencés apátokat. Ki volt Géfin Gyula, akinek tere van Celldömölkön? ...
Múlt. Jelen. Jövő. Milyen a múlt emléke? Milyen a jelen? Milyen a jövő, milyen lesz? Mindenesetre hálát kell adnunk értük, és kérni őket, hogy az Isten közelében mi is valami nagyon szépet tegyünk Istenért, és mindnyájunk épüllésére és nem lejáratására. Akkor épül egy közösség, ha a szeretet él benne.