Tovább gondolva, elmélkedve, milyen lehetett Jézus...

Jézus, Isten és ember volt. Emberi természetében nem volt bűn. Bűntől mentes volt, még mint Istenember is. Nem volt gőgös, irigy, hatalomra törő, hazug... semmi ilyen emberi tulajdonság nem volt benne. Amikor ostort ragadott, a Mennyei Atya iránti fájdalomból tette.

De azt nem tudom elképzelni, hogy nem lehetett volna Őt, mondjuk tanításai során megszólítani. Ami nincsen bent a szentírásban, de attól még megtörténhetett. Bizonyára egy-egy útja során hozzáléphetett egy gyermekéért aggódó édesanya, aki tanácsot kért fia rossz útra térése miatt, vagy bármilyen okból. Jézus vele is elbeszélgetett. Vagy a kenyérszaporításkor. Odament az emberekhez, üdvözölte őket. Nem ült ott a földön.

Olvassuk itt a Szentírásban, hogy „megesett rajtuk a szíve” – érdekelte az emberek élete. Emberközeli volt. Hiszen ezért jött!

Fáradhatatlanul hirdette, ki az Ő Mennyei Atyja. Milyen a mennyország. Helyet készít számunkra. Elmondta, hogy van pokol és van mennyország. Mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet. Ki a sátán, mit tesz.

Mindent tudtunkra adott – ahogy mondta is. Gyönyörű Főpapi imája olyan csodálatos, megható, hogy benne van minden, amiből kitűnik, mennyire szereti az embereket.

Elgondolkodhatunk, mi mit teszünk meg Jézusért? Csodálatos az Újszövetségi Szentírás! Tele van Isten irántunk tanúsított határtalan szeretetével. De jó nekünk, hogy hallhatjuk, olvashatjuk. Tegyük!