Egyre több ember hív fel aggódó lélekkel, kérve, imádkozzunk a békéért, mert, így mondják: „félő, hogy kirobban a 3. világháború”.
A lelkekben pedig már nagyon régen folyik, él. Olyan harcok vannak, amelyek a hatalom, a pénz körül folynak. Egyik ország a másik letiprásával. A háborúban soha sincs győztes! Ott rokkantak, özvegyek, árvák, szétfosztott családok vannak.
De van a hívőknek, az igazán, tisztán és mélységesen hívőknek egy óriási fegyverük, amely hittel, bizalommal tekint Istenre, összetett kézzel, rózsafüzérrel imádkozik.
„Csak” Istentől kéri, hogy segítsen! Fohászkodik élő bizonyossággal a jó Istenben! Isten karjaiba rohan! Nem vakmerően bízik! Hittel kéri: „Uram, hiszek és remélek, és szeretlek Téged. Te vagy Uram, mindenkor az én reményem. Tudom, hogy minden döntésedben mindig a javamat akarod. Van-e, akihez úgy futhatok, mint hozzád? Segíts édes jó Istenem, hiszen Te az én jóságos gondviselő egyetlen igazi Atyám vagy! És mindent javamra teszel.” Mindent!
Tanúságtételemben nincs hamisság. Istenben hiszek, és úgy élem az életem. Hibátlan vagyok? Nincs bűnöm? Ez lenne a legnagyobb hazugság, mert olyan ember nincs. De elesem, és felkelek, majd újra elesem, és Jézus elé térdelve kérek bocsánatot. Nem jellemző rám a haragtartás, mert utálom. Ha ma, ebben világban megbillen az imádkozók felé a „mérleg”, akkor a háború elmúlik, de ha nem?
Isten irgalmazz nekünk! Mert a búza és a konkoly együttesen elvész, és vagy a pokol lesz osztályrésze, vagy a mennyország.