Igaz keresztény vagyok, vagy langyos?

Tegnap este Pió atyáról szóló filmet néztem. (Már többször is láttam.) Szent Lőrinc vértanú ünnepe volt tegnap.

Elgondolkodtató, de mélyen! Micsoda komoly lelki életet éltek a szentek! Hús-vér emberek voltak, de Istent nagyon komolyan vették. Lőrincet nyárson megsütötték. Micsoda „fanatikus” lelkület, ugye? Halálosan komolyan vették Krisztust, és érte kész voltak szenvedni és meghalni. Berecz Skolasztika és Ormándi Erzsébet Celldömölk szentjei! Jézusért odaadott élet! Nem langyos keresztények voltak. Belemerültek Isten titkába, a keresztbe. Mert nem gyengeséget láttak benne, hanem erőt és a szenvedések utáni feltámadást.

„A Szeretetláng lelki naplót mindenkinek el kellene olvasnia!” Mit fedezett fel, milyen titkot értett meg az, aki ezt mondta? Mi az, hogy „tüzet tűzzel oltunk”? A Szeretet lángja nem éget és nem pusztít! Tisztítja a lelket! Mitől lángolt az emmauszi tanítványok szíve? Mitől kapott lángra?

Micsoda lángtenger, gyertyafény volt Medjugorjében? „Komolytalanok” egyesülete?

Minek kellene történnie még, hogy az emberek komolyan vegyék Istent???

A covid alatt mindenki futott a vakcina beadását kérve, volt, aki szinte kétségbe esve kért segítséget, hogy megmeneküljön a betegségtől. Nem Istenhez futott! Még a szentelt víz is „fertőzött” lett. A szentek, a vértanúk meg örömmel odaadták az életüket.

Mi a tanulság? Istent bizony komolyan kell venni! Ezt tették a próféták, a szentek.

„A vértanúk Vére a keresztények magvetése!”

Belőlük élünk! De a mi áldozatunk, engesztelésünk is szükséges, a mi szenvedésünk is. Virrasztásunk is!

„Ha langyos vagy, kiköplek a számból” – szentírási mondat...