A karácsonyt megelőző időszakot nevezzük Adventnek. Várakozunk az Üdvözítőre. Készítjük lelkünket az ünnepre. Hajnali misére megyünk... Olyan jó várakozni! Jó odaadni az időnket, szívünket ezekben a napokban. Csendben várakozunk... Imában várunk az Úrra.
Messze, még nagyon messze van karácsony! Messze van a csillogó-villogó karácsonyfa! „Sötétben járunk, hajnalra várunk, jöjj el Istenünk!”
Sóhajtunk Jézus felé...
Ma mintha eltűnt volna az Advent IGAZI értéke. Mindenhol elkezdődött a piac, a kereskedelem, a pénzköltés nagy biznisze.
Az a fontos, hogy már jó előre be legyen biztosítva az üzleti áruláncok versengése... csilingelő babák... mindenféle ajándék-ötletek tömege.
„Egy perc az élet” - szól a sláger... és mennyire így van!
Az elmúlt időben sajnos nagyon sok fájdalmas, megdöbbentő, szomorú eseményen „kellett” szolgálnom.
Koporsó... Urna... sír... koszorú... és... sok-sok könny! Búcsúzni a szeretett édesanyától, férjtől, gyermektől, szeretett hozzátartozótól.
Nagyon nehéz, szívszaggató! SOHASEM lehet megszokni!
Jézusom! Légy a szeretetteiket gyászolókkal! Légy velük, adj erőt nekik! Vigasztalja az a tudat őket, hogy „kis idő”, és nem láttok... és az örökkévalóságban mindörökké együtt leszünk szeretteinkkel.
Ők már bizonyára tudják, milyen „ott” az IGAZI Advent! Ha szólnának, ha szólhatnának, mit mondanának? Ne sírjatok, mert én jól vagyok! Éltem Isten parancsa szerint, és nem bántam meg!
Ne a csillogásnak és divatnak, csak a divatnak éljetek! Semmit sem tesznek mellénk! CSAK, HOGY MENNYIT ÉS HOGYAN SZERETTEM! Szerettem, éltem a családomért! Becsületre, tisztességre neveltem őket! Magamnak és a menny felé tereltem szeretteimet. Békében nyugszom, mert büszke vagyok rájuk! Ott az örök fényben, az örök szeretet hazájában is velük leszek, értük dolgozom. Az égben vagyok, de a földön akarok jót tenni! - mint kis Szent Terézünk „Rózsaesőt akarok hullatni az égből rájuk.”
Várakozunk! Hittel a szívünkben várjuk Jézust!