Uram Jézusom, a mai szentírás részekben mint jó pásztor állsz élénk. Szemmel tartod juhaidat, gondot viselsz mindegyikre külön külön, és képes vagy utánamenni annak az egynek, annak, aki elcsatangolt. Fáj neked, ha nem találja helyét, fáj, ha úgy érzi, nem elég, amit adsz neki, pedig te mindig a legjobbat akarod adni nekünk. Nem kötöd magadhoz egyetlen bárányodat sem, szabad akarattal el is mehet.
De aztán látod, egyedül nem tud megbirkózni azzal az adott jussal, mint a tékozló fiú sem, eltékozolja a tőled kapott adományokat, így újra rád szorul. Újra beléd veti bizalmát. A tékozló fiú visszatalált az atyai házba, abba az akolba, ahova várja az ő Mennyei Atyja. De sokakat nagyon nehéz megtalálni, nem azért, mert az édes Jézus nem tudja, hol van, hanem nem akar hazatalálni, nem akar hazamenni. Jézus viszont sohase hagyja el az elveszettet! Nem mond le rólunk, mindig keres és visszavár.
Drága Jézusom! Ugyan hol is lenne nekem jobb? Hol érezném magam jól másutt, mint a te közeledben. Bűneim miatt távolodom el, azok löknek el tőled. Add, hogy minden nap megtérjek és veled lehessek. Amen.