Tihanyi Bencés Apátság prédikációiUrunk mennybemenetele

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
23

Kedves Testvérek!

Szent Lukács az „Apostolok Cselekedetei” című könyvét ezzel a mondattal indítja: „Az első könyvemben arról írtam, mit tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen – miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott – fölvétetett a mennybe” (ApCsel 1,1-2). A mai vasárnap Húsvét 7. vasárnapja, a liturgiában „Urunk mennybemenetele”-ként szerepel. Mi van ebben a szóban?

Az Úr Jézus az utolsó vacsorán így imádkozott. „Én megdicsőítettelek téged a földön, azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett” (Jn 17,4-5). A János evangélium alapszava Jézussal kapcsolatban a dicsőség, megdicsőítés. Az egész evangélium Jézust, az Isten Fiát még a szenvedésében is mint megdicsőültet szemléli. Jézus dicsőségének a legteljesebb megnyilvánulása az Ő feltámadása. Jézus azáltal dicsőült meg, hogy az Atya elfogadta életáldozatát, vértanúságát. Az Ő megdicsőülése, mondhatjuk, mennybemenetele maga a feltámadás, Húsvét hajnala. Ezt, mint eseményt nyilván nem úgy kell elgondolnunk vagy elképzelnünk, ahogyan az evangélista leírja. Ha a feltámadás pillanata éppen úgy leírhatatlan, mint a teremtés az idő kezdetén, akkor a mennybemenetel is leírhatatlan, hiszen az maga a leírhatatlan feltámadás. A leírás tulajdonképpen megfelel annak a módnak, ahogyan leírják Jézus apostoloknak szóló húsvéti megjelenéseit. Ez rádöbbenti őket arra, hogy Jézus ezután már nem az eddigi fizikai módján lesz jelen számukra. A menny a Szentírásban nem a kozmosznak valamilyen felső szintje. A menny maga Isten. Amikor a feltámadásában Jézus a mennybe megy, akkor nem valamiféle űrutazásról van szó, hanem a leírás azt akarja eldadogni, hogy a Názáreti Jézust, akiben a Fiúisten emberré lett, azzal dicsőítette meg az Atya, hogy istenemberi valóságában felvette önmagába, az Istenbe, a Szentháromságba. Szent Páltól így hallottuk a szentleckében: „Hatalmának erejét Krisztusban mutatta meg: feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, és minden néven nevezhető dolognál nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Az ő lába alá vetett mindent, és őt tette mindenek fölött való fővé az Egyházban” (Ef 1,19-22). A „jobbjára ültette” kifejezés a keleti világban abból az időből való, amikor az uralkodó jobbján más nem ülhetett, csak az, aki egyenrangú vele: a királyné vagy a trónörökös. A felhő, amely elfedi Jézust az apostolok tekintete elől, a bibliai szimbolikában magát Istent jelenti. Ez is jelzi, hogy Jézus most már az Atyánál van. Az apostolokhoz szóló angyalokkal kapcsolatban érdemes azt tudatosítani, hogy az angyalok akkor szerepelnek, amikor Jézus még emberségében nincs itt, például a fogantatásakor vagy akkor, amikor még magatehetetlen csecsemő, vagy amikor szenvedésében nagyon is rászorul a vigasztalásra, például a Getszemáni-kert-i vérverejtékezéskor, vagy amikor már érzékelhetően nem tapasztalható meg, például Húsvét hajnalán, az üres sír jelenetében vagy éppen itt, amikor érzékelhető mivoltában eltávolodik a tanítványoktól. Szent Máté evangéliumának kezdetén a Megváltó neve Emmánuel, aminek jelentése: “Velünk az Isten!” A mai evangélium végén pedig ezt olvassuk: „Én veletek vagyok mindennap!” Ezen állítás és ezen ígéret között zajlik a mi életünk. A földi Jézus által velünk volt az Isten és mi a megdicsőült Jézus által juthatunk el abba a mennyei dicsőségbe, Istenbe, aki az életünk célja, értelme. Ezért ma különösen is mély örömmel ismételhetjük meg a szentmise kezdetén a Dicsőségben énekelt sorokat, ünnepelve a megdicsőült Jézust: „Egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében!” Ezért teljes bizonyossággal fogadhatjuk el a könyörgés szavait is: „Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház – mi magunk is – reménységben.” Ámen.

Nyiredy Maurus OSB

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."