Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 7. vasárnap

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
23

Kedves Testvérek!

A szentmise mai olvasmányainak a lényegi mondanivalóját az ószövetségi olvasmánynak ez a mondata fejezi ki: „Legyetek szentek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” (Lev 19,1). Isten az embert a maga képére teremtette. Ha az ember Isten képe, akkor valami hasonlóságnak kell lennie benne Istenhez. Ha Isten szent, akkor a maga teremtett szintjén az embernek is szentté kell válnia. Hol juthatunk a legközelebb a szent Istenhez? A Szentírás nem határozza meg Istent, nem definiálja. Ugyanakkor viszont tesz róla olyan kijelentéseket, amelyek nagyon közel állnak ahhoz, hogy Isten meghatározásaiként tekinthessük őket. Ezek közül a legfontosabb Szent János apostol első leveléből: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten szeretet” (1Jn 4,7-8). A szeretet nem egyszerűen Istennek egy tulajdonsága, hanem legbensőbb mivoltának a kifejezése. Isten és a Szeretet fölcserélhető valóságok. Isten nem szeret így vagy úgy, jobban vagy kevésbé, hanem Ő maga a Szeretet. Ha a Szeretet maga Isten, akkor nyilván az Ő szentsége, szent volta is a Szeretet. Ha tehát Isten azt várja tőlünk, hogy szentek legyünk, akkor ez nyilván a szeretet szintjén valósulhat meg. Mindenütt, ahol igazi szeretet él, ott láthatóvá válik, megjelenik a Szent Isten, aki a Szeretet.

Jézus Krisztus ezt a Szent Szeretet-Istent jeleníti meg köztünk. Ezért Jézus számára a legfontosabb, radikálisan fontos a szeretet. A hegyi beszédnek, ami Szent Máténál Jézus tanításának az összefoglalása, éppen ez a centruma. Szent Lukács nem közli az egész hegyi beszédet, de éppen ezt a részletet igen. Jézus a szeretettel kapcsolatban két fontos dolgot mond. Az egyik a nagylelkűség. A mai evangéliumban is többszörösen megfogalmazódik ez. „Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.” A másik pedig az adás. Vagyis a szeretet nem elsősorban érzelem, hanem tett, ami éppen az adás magatartásában fogalmazható meg. Nem arról beszél Jézus, hogy ölelgessétek az ellenségeiteket, csókoljátok meg őket, hanem arról beszél, hogy tegyetek jót a titeket gyűlölőkkel, imádkozzatok üldözőitekért, sőt azt is kívánja, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint a mennyei Atya. Vagyis ha Isten lényege a szeretet, akkor a mi lényegünkké is a szeretet kell, hogy váljék. Így leszünk hasonlók hozzá, így leszünk szentek.

Még egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet. Mi a szeretetet általában onnan közelítjük meg, hogy nehéz, szinte lehetetlen, különösen is, ha az ellenségszeretetre gondolunk. A 20. századi filozófus, Erich Fromm szerint „a szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne. Szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az „felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad. A nem alkotó ember szemében adni egyenlő a tönkremenéssel. Legtöbbjük éppen ezért nem is ad. Az alkotó személyiség számára adni egészen mást jelent. Ez a hatóerő legnagyobb mérvű kifejezése. Amikor adok, ebben a tettben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. A felfokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el. Túláradónak, bőkezűnek, elevennek és ezért örömtelinek élem meg önmagamat. Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem, mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne.” Teljesen világos a végső következtetése: „Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad.” Ezek a sorok különösen azért is fontosak, mert Fromm ateistának mondja magát. Ezeket a sorokat Jézus Krisztus is leírhatta volna. Az ateista Fromm éppen ezeken a sorokon keresztül nagyon közel került Jézus Krisztushoz!

Befejező gondolatunk. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a modern ember gyanakodva néz a szentekre. Pedig el kellene jutnunk odáig, hogy a szentség igazában ember voltunk megélése a legfelsőbb szinten. Hiszen éppen az által válhatunk emberré, hogy Istenhez, a Szenthez, aki a Szeretet, válunk hasonlóvá. Érthető a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása, hogy „szentté válni kötelező”. Hiszen ez egyenlő az emberré válásunkkal, ami pedig kötelező. Hogy a szeretet, azaz a szentség kibontakozhasson bennünk, ennek vannak nagyon fontos eszközei. Ezek között az első helyen említhetjük Isten Igéjére való odahallgatásunkat. Az Igéhez természetesen közvetlenül kapcsolódik az imádság, sőt ennek igazában az igéből kellene fakadnia. Az Igét és az imádságot magától értetődően egyesíti, tartalmazza az Eucharisztia. A Szentírás, az imádság és az Eucharisztia annak a legfőbb forrása, hogy felismerjük életünkben Isten akaratát, felénk forduló szeretetét és ennek erőterében igyekezzünk élni, és éppen ebből erőt meríteni a szeretet kihívásaihoz. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."