Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 19. vasárnap

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
09

Kedves Testvérek!

A mai evangélium jelenetében fölfedezhetjük Szent Máténak egy fontos sajátosságát. Azt tudnunk kell, hogy a tanítványok Jézus Krisztus földi életében nem jutottak el arra a felismerésre, hogy Jézus közöttük Isten. Addig eljutottak, hogy Messiásnak tartották. A korabeli zsidó messiásfogalomban viszont az nem volt benne, hogy a Messiás az emberré lett Isten. Erre a felismerésre Jézus feltámadása juttatta el őket. Jézusnak a halálból való feltámadása akkora esemény volt számukra, hogy azt nem tudták másként értelmezni, csak úgy, ha alapvetően túljutottak Jézussal kapcsolatos addigi felfogásukon, és kimondták, hogy Jézus Isten. Ezért a Húsvét, az Úr feltámadása számukra, de a mi számunkra is a teljes kereszténységet megalapozó esemény. Szent Pál apostol ezt már határozottan meg is fogalmazza: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér, még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél” (1Kor 15,14-19). Vagyis a Húsvét nem egyszerűen egy ünnep, amit megülünk és aztán elfelejtünk, hanem az egész kereszténység, a mi keresztény életünknek is nélkülözhetetlen, alapvető ténye. Ha a halál nem győzetik le, akkor kérdésessé válik minden vágyunk, minden megfogalmazott reményünk, egész létünk értelmessége. A halált legyőzni azonban csakis Isten képes. Ha a tanítványok megtapasztalták, hogy az a Jézus, akivel éveken keresztül együtt jártak, akit Messiásnak tartottak, de keresztre feszítették és meghalt, és most úgy találkoznak vele, mint aki él, akkor logikusan csak arra a meggyőződésre juthattak el, hogy igazában eddig nem ismerték fel igazi valóságát, most azonban kénytelenek kimondani, megvallani, hogy a feltámadott Jézus – Isten.

Egyedül a Máté evangéliumban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy Szent Máté már a földi Jézust Istenként mutatja be. Abban a híres jelenetben, amelyben Jézus megkérdezi őket, hogy kinek is tartják Őt, egyedül Máténál olvashatjuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). A többi evangéliumban csak ezt olvashatjuk: „Te vagy a Messiás” (Mk 8,29; Lk 9,20). És ez felel meg a történelmi helyzetnek. Máté igazában már az ő húsvéti hitüket vetíti vissza a földi Jézus életének egyik jelenetébe. Természetesen ezzel nem hamisította meg a helyzetet, csak azzal a nagyobb tudással értelmezi, amelyet ők Krisztus feltámadásával kaptak. Igazában Szent Máté fogalmaz az igazságnak megfelelően, hiszen a földi Jézus éppen úgy Isten Fia volt, mint a feltámadott, csak ezt ők akkor még képtelenek voltak felismerni.

Tulajdonképpen a vízen járó Jézus is már elővételezett húsvéti jelenet, a halál fölött győztes Jézus Krisztus képe. A víz hallatlanul gazdag jelentésben. A hullámzó, az áradó víz lehet a halálnak is a jelképe. A vízen járó Jézus éppen azt láttatja, hogy Ő győzött a halál fölött. Az Ő bíztatására indul el Péter a vízen, az Ő erejével képes erre, de mihelyt elbizonytalanodik a hitében a hullámok láttán, rögtön merülni kezd, és a vízen szilárdan álló Jézus emeli ki az elmerülésből, a halálból. Jézus jár a vízen, vagyis uralkodik fölötte, hatalmasabb nála, feltámadásával valóban legyőzte a halált. Egyedül Ő. Mindenkinek, akit a földi életében feltámasztott, egyszer meg kellett végleg halnia. Ember nem kerülheti el a halált. Jézus sem, mint ember. De isteni mivolta következtében Ő megdicsőült a halálban, azaz fölment a mennybe, többé nem hal meg, a halál már nem uralkodik rajta. Mi mindnyájan, Péterhez hasonlóan elmerülünk a halálba, de mindnyájunkat, ahogy Pétert is a hullámokból, Jézus ment ki a halálból, feltámaszt, megment, megszabadít bennünket. A megmenekülésért Jézushoz kiáltó Péterhez hasonlóan, tudatában a helyzetünknek, nekünk is Jézushoz kell kiáltanunk: „Ments meg, Uram!” Ha a hullámok láttán elveszítjük a feltámadt Krisztusba vetett hitünket, menthetetlenül elmerülünk. Egyedül a halált legyőző Jézus menthet meg bennünket. Éppen ezért hangoztatjuk, hogy a Húsvét, Jézus feltámadása keresztény voltunk, keresztény hitünk centruma, lényege. Csak az mondhatja magát kereszténynek, aki hisz abban, hogy a keresztre feszített Jézus él, legyőzte a halált. Ez a hit jelenti azt, hogy – amint Jézus beszállt bárkába, és akkor elállt a szél és nagy csendesség lett –, ha engedjük, hogy Jézus beszálljon a bárkánkba, az életünkbe, az életünk döntő, nagy kérdései, problémái éppen őáltala oldódnak, oldódhatnak meg. Jézus jelenlététől beárad a béke, a csend, az igaz boldogság az életünkbe. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."