Vizsgáljunk most meg néhány konkrét kifejezést!

„Sokan akaratuk ellenére sodródnak a kárhozatba” (I/64.)⁷³. Ezekben a sorokban úgy tűnhet, mintha a bűn nem az ember szabad akaratának lenne a következménye, hanem a gonosz lélek mintegy rákényszerítené azt az emberre. Úgy tűnik, mintha a szöveg túl nagy hatalmat tulajdonítana a gonosz léleknek.Valójában azonban Erzsébet aszszony nyelvezete szegényes, ezért sokszor nem tesz pontos teológiai különbséget a fogalmak használatánál.

A szöveg egészének összefüggése nem állítja, hogy a gonosz lélek az ember szabad akarati beleegyezése nélkül a kárhozatba tudná vinni a lelket. A Napló azt sem állítja, hogy a kegyelem (Szeretetláng) a bűnbánat nélkül, vagyis az emberi szabad akarat közreműködése nélkül tudná megszabadítani a lelket a bűntől. Sőt, a szöveg mindvégig a bűnbánatra és a bűnök jóvátételére szólít fel. A fenti szövegbeli pontatlanságok tehát nem tartalmi jellegűek. Ezt a formai problémát egy másik szöveghely még jobban megvilágítja: „sokan akaratuk ellenére megutálják a cselekedeteikben megnyilvánuló tisztátalanságot” (III/176.)

-------------------------------------------------------

73 Kiegészíti ezt egy másik szövegrész: a lélek felszabadul a gonosz hatása alól (vö. I/84.). A szöveg tehát különbséget tesz a bűn és annak hatása között.