6.5. Nyelvezet. Formai és egyszerű tárgyi (nem hitet érintő) tévedések

Erős és szokatlan kifejezések
Mielőtt misztikus vonatkozású szövegeket, üzeneteket kezdenénk vizsgálni, nagyon fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy az ilyen jellegű közlések mindig valamilyen sajátos nyelvezettel rendelkeznek⁷¹. A „Szeretetláng Lelki Napló” esetében sincs ez másképp. Mint már a bevezető részben utaltam rá, a Napló eredeti formájában nem kerülhetett nyomtatásba, mert súlyos helyesírási és stilisztikai hibákat tartalmaz. Az általunk felhasznált szövegváltozat az elégséges érthetőséghez szükséges módon már eleve nyelvtanilag korrigált volt. Jelen munkánk során ezt a törekvést bizonyos mértékig tovább folytattuk, kiigazítva néhány helyen a formai hibákat, hogy a formai hibák ne kompromittálják a tartalom megértését.

Találkozunk olyan erőteljes megfogalmazású üzenetekkel, melyekben Krisztus vagy Mária kimondottan antropomorf karaktert mutatnak. Meglepőnek hangzik talán Jézustól, hogy „elfáradtunk mind a ketten”, vagy „együnk valami kis meleget” (vö. III/146–147.), de tudjuk, hogy az emberlét tulajdonságainak megtapasztalása és megértése Isten emberré lett Fiától semmiképp sem idegen, s ezek a megfogalmazások épp ezt kívánják érzékeltetni. Ezek a közlések is alátámasztják Erzsébet asszonynak Krisztussal és Máriával való igen szoros lelki kapcsolatát⁷².

-------------------------------------------------------

71 „Gli scandali lingustici dei mistici, le loro trasgressioni categoriali, le loro innovazioni semantiche, ma soprattutto quel loro mettere a dura prova il vocabolario con cui il teologo lavora, furono a lungo fortemente combattuti […] Lo stile del mistico è lessicalmente e stilisticamente »impudico« […] Le parole dei mistici sono, in primo luogo, delle parole fortemente trasgressive. In secondo luogo, esse non sono tanto delle parole parlate quanto piuttosto delle parole parlanti. Nelle loro pagine, infatti, ci si imbatte in una lingua giovane, sorgiva, originaria, festiva, in una lingua „sorvolata di stelle, inodata di mare”. In terzo luogo, le parole dei mistici sono, in genere, parole più dette che scritte. Esse, infatti, presentano vuoti e trascuratezze, discontinuità e tortuosità, in breve un incedere talora precipitoso che è proprio delle parole parlate. In quarto luogo, sono parole, per così dire, clandestine, nel senso che non nacquero, nella quasi totalià dei casi, per circolare né tantomeno per essere stampate e lette da un pubblico occasionale. I mistici non scrissero in vista della pubblicazione, non furono scrittori di mestiere, spesso anzi scrissero controvoglia e con riluttanza” (BALDINI M., Linguaggio mistico, in BORRIELLO L.–CARUANA E.–DEL GENIO M. R.–SUFFI N., ed., Dizionario di mistica, Città del Vaticano 1998, 750–751.).

72 Az Úrral való lelki egyesülés útjának egyik példája az az ima, mely a Lelki Naplóban többször is megfogalmazásra kerül. Legteljesebb formája: „A mi lábunk együtt járjon. / A kezünk együtt gyűjtsön. / A szívünk együtt dobbanjon. / A bensőnk együtt érezzen. / Az elménk gondolata egy legyen. / A fülünk együtt figyeljen a csöndességre. / A mi szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon. / Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért” (I/63.).