1965. szeptember 18.

Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. Engem az előző kérés nagyon zavarba hozott, mert arra gondoltam, erre nem leszek képes a magam erejéből. Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása azonban teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása Előtted, Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget. Csak azt akarom, amit az Úr akar, így tehát nem kell félnem a gonosztól, a gonosz megtévesztésétől. Az Úr kérése igen megdöbbentett. Erre a kérésre nem tudtam azonnal igenlő választ adni. Az történt velem, amire még életemben nem emlékszem, hogy napokig vajúdtam volna valamin. Általában, ha én valamit gondoltam, azt gyorsan átgondoltam, hogy is lehetne megtenni, és nyomban hozzá is fogtam. De ez most nem az én gondolatomból indult ki. A szavak hallatára fellépett bennem asszonyi gyengeségem. (IV/5) Teljes erőmmel ellene voltam. Tudtam, hogy az asszonyi gyengeségemből eredő akaraterő-hiány miatt képtelen leszek megtenni. Három napig küszködtem magamban, majd a negyedik nap gondolatban már elfogadtam, és csak az ötödik-hatodik napi erős küzdelmek után már nemcsak gondolatban, hanem teljes akaratommal is elfogadtam. A hetedik napon már örvendezéssel telt meg lelkem. Az Úr akaratának teljes elfogadása után elmentem a mellém rendelt nővérhez, és beszámoltam a lelkemben történő dolgokról. Ő ugyanis éppen gyóntatómhoz készült menni. Én megkértem, hogy kérjen számomra engedélyt a böjt megtartására. Az Úr kérésétől számított kilencedik napra megkaptam az eltiltó választ. Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.” Én nagyon zavarba jöttem, és az Úr Jézus előtt gyóntatóm eltiltására hivatkoztam. 1965. szeptember hónap végén az előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és remegve a nagy nehézségek után megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. Én a kérést még ennek ellenére is megismételtem, mivel ez az Úr kérése volt. Gyóntatóm tovább fejtegette előttem, hogy ő csak az Istentől kapott jogait gyakorolhatja, de ezt ő nem engedheti meg, mert ez az 5. parancsolatba ütközne. S még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni az Úr akaratának. Ha az Úr kérése az ő lelkében is bizonyosságot kap, akkor ő azonnal eljön hozzám, és nem várja meg azt, hogy én újra kérjem, hanem azonnal megadja az engedélyt.