(1965. augusztus első felében)

(IV/1) Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt:
„Míg kérésemnek eleget nem teszel, addig egy szavam sem lesz hozzád.” Az Úr Jézus ezen szavai után szemrehányást tettem magamnak, mert amint szavait átgondoltam, tisztán láttam, hogy bizony igen vonakodva és vontatottan fogtam hozzá kérésének teljesítéséhez, az annyiszor rám nehezedő kételyek miatt.

Egy hónap múlva ismét az Úr Jézus szólt. Én nagyon meglepődtem, mert kérésének még mindig nem tettem eleget. A hosszas beszélgetést most nem írom le, csak annyit, hogy oly határtalan nagy lendületet kaptam szavai által, hogy hozzáfogtam írni, és magam sem gondoltam volna, hogy még aznap be is tudom fejezni az írást.

Az Úr Jézus szavaiból még csak annyit: „Erzsébet, örülök, hogy az általam kapott lendítőerőt nemcsak elfogadtad, hanem jól ki is használtad. Tudom, mennyire fájt neked is szótlanságom, de ha ezt nem teszem, ez csak hátráltatta volna írnivalódat. Így most végre befejezted.”

Az Úr Jézus ezen szavai azokra a leírt dolgokra vonatkoznak, melyeket három füzetbe írtam le. Még azt is le kell írnom, hogy amikor az Úr kérését hosszú időn át vonakodtam megtenni, egy napon a reggel hat órai szentmisére mentem. A sima úton elestem, úgy, hogy a karom alsó csontja megrepedt, a felső karcsont eltörött, az ínszalag elszakadt és a porc levált. Én azért autóbuszra szálltam és tovább mentem, hogy a szentmiséről el ne késsek. Utána, amikor hazamentem, még akkor sem gondoltam, hogy miért fáj a karom oly nagyon /ez a bal karom volt/. Délután négy óra tájban kirázott a hideg, úgyhogy a leányom kihívta a mentőket, mert a térdcsontomat is nagyon megütöttem, nem bírtam még lábra állni sem.

Amikor ez történt, néhány napra rá az Úr Jézus így szólt:
„Tudod, miért cselekedtem ezt? Azért, hogy a többi felszólításomnak is most már végre tegyél eleget. Így most meg tudsz maradni Mellettem, és kényszerülve vagy az írásra. Menni nem tudsz, és tenned kell azt, amit Én kérek.” Tudniillik azt, amit a gyóntatómnak át kellett adnom, azok még nem voltak befejezve. Ennek az isteni szigornak a fellépése után kényszerülve voltam leírni mindazt, amit vonakodtam megtenni. Az Úr Jézus még azt is mondta, ha még ez a szigorú figyelmeztetés sem használ, akkor elveszi testi mozgásomat, és csak annyit hagy meg, hogy kezem tudjam felemelni.

Én e szavak hallatára összerezzentem, mert így még nem ismertem az isteni szigort. Most meg kellett ismernem azt, hogy Isten nemcsak mint kisgyermeket simogat, hanem ha kell, (IV/2) korbácsot is tud ragadni, hogy így kényszerítsen az Ő felszólításának teljesítésére.

Ezek a leírt részek azok, melyekre az Úr Jézus azt mondta: „Ezután, ha beszélgetek, csak azt írd le, amire Én külön megkérlek. Mert az átadott írásokból tudni és látni fogják az Én isteni akaratomat. Ha ezután is lesz valami, amit át kell adni gyóntatódnak, azt Én külön jelezni fogom. Csak figyelj ezután is szavaimra.”