1965. június 18. Második Folytatás

Már második hete nem voltam szentmisén, csak a kötelező vasárnapin. Szentáldozás nélkül maradt lelkemet csak a lelki áldozásból táplálom, sötét és céltalan előttem minden. Az élet számomra különös. Hogy tudjak Isten nélkül Istenért élni? Ez sehogy sem megy.

Eddig ezt adtam át az atyának.

Ez a mellőzött körülmény igen különös gondolatokat termelt ki belőlem. Nővérkém, ne lepődjön meg ezen, lehet, hogy az Ön részére szokatlan, hogy én ilyen zavaros és gyerekes gondolatokkal akarom helyrehozni lelkem tűrhetetlen nyugtalanságát. Megkérem, hogy menjen el Gy. atyához és beszéljen vele lelkem érdekében, hogy ezek után mitévő legyek? Én részemről teljesen meg vagyok győződve (róla), hogy az egyetlen ember a Szentatya lenne, aki meg tudna nyugtatni, miután átvizsgálná ügyemet. Mert ha ő nem találja igaznak, megadja a feloldozást szövevényes hazugságaimra. Szeretném, ha Önök velem együtt átéreznék igen nehéz helyzetemet, és jóindulattal segítenének rajtam. S ha ezt nem tanácsolják is, én sajnos most ez esetben nem tudom, hogy fogok igent vagy nemet mondani. Megmaradt kevés erőmmel elmegyek a Szentatyához, bármilyen különösnek is találják. Le fogok küzdeni minden nehézséget, mert én tovább így, tétlenül, ebben a kegyetlen, kínzó lelkiismeretmardosásban élni nem tudok. Nem bánom, ha semmi ajánlót sem lesznek hajlandóak adni, én akkor is megteszek minden erőfeszítést, mellyel visszaszerzem lelkem elvesztett nyugalmát.

Anyácskám, hisz Ön mindenkinél jobban tudja azt, amit már évek óta átélek és szenvedek. Ez a bizonytalanság és elhagyatottság az oka annak, hogy ilyesmire szánom el magam. Vagy-vagy, de ezt az életet nem folytatom, mert vagy bolond és hazug vagyok, vagy igaz az, ami bennem van. S ha ez igaz, én nem bírom tovább így, ilyen tétlenül hagyni a lelkek elvesztését. A sátán megvakítása, mely lelkemben dereng, nem egy olyan (dolog), mely el tud riasztani, bármilyen áldozatot is kell meghoznom. Ha az én ügyefogyottságom az, melyet latba kell vetnem, hát legyen. Ha pedig a másik oldalt nézem, a lelkem megnyugvását, akkor legyen meg az. Anyácskám, most az egyszer igen forrón kérem, ne halogassa ügyemet! Minden nap a borzalmas kínokat növeli lelkemben. Gy. atya, amikor utoljára beszéltem vele, vagyis a szentgyónás után, azt mondta, július 5-től augusztus 5-ig szabadságra megy, tehát ő most még otthon található, 28-án.