1965. július 24. – szombat

A Szűzanya ma úgy közeledett szelíd szavaival, hogy nyomban kegyelemmel teljes erejét lelkembe árasztotta, és közben Ő is áradozott:

„Kis kármelita leánykám! Szeretetlángom kegyelmi hatása által érted el azt, hogy az Isten leereszkedett hozzád, és ily nagy mértékben emészti lelkedet az égô szeretet tüze az Ő megváltó munkájáért. Ezt bírni igen nagy kiváltság, s ezért éljen lelkedben mély alázat!”

Írás közben sokszor igen nagy gátlást érzek magamban, és habár a kételyek Isten rendelésébôl ideiglenesen megszűntek, e gátlások írás közben sokszor egészen bénává tesznek. Gyakran úgy érzem, hogy eszelôs asszonynak tart majd az, aki ezeket olvassa. Ilyenkor elhagy az erôm és abbahagyom az írást, napokig, sôt hetekig kezembe sem veszem. Csak amikor az Úr Jézus ismét az Ő jelenléte által szigorúan kifejezésre juttatja, hogy Ő akarja, hogy én ezeket leírjam, újra és újra nekilendülök. Egy alkalommal – ez nemrég történt – ismét megkérdeztem az Urat, hogy amit leírtam, valóban az Ő szent akarata-e? Vannak dolgok, melyeket igen különösnek véltem, ezek még régebben leírt események, és ezeket is újra kérdeztem az Úr Jézustól. Ő határozott választ adott: „Tudod, miért írattam le veled életed különbözô eseményeit? Mert ezek kegyelmeim visszatükrözése lelkedben, melyeket, jól tudom, soha nem mondanál el. Így kényszerítelek tehát erre, hogy lássák azt az isteni munkát, melyet már gyermekkorod óta Én művelek lelkedben.”

Szavai után megnyugodtam és tovább írom mindezeket.²⁶

Igazolom, hogy jelen füzet Lelki naplómat tartalmazza.
III. sz. füzet – 1963–1964–1965. 121–240-ig megszakítás nélküli lapot tartalmaz.
Hűségesen, pontosan írtam a közléseket.
A javításokat magam eszközöltem. Jelen naplót sajátomnak ismerem el.
Saját kezűleg írtam.
Isten a tanúm!
Budapest, 1965. augusztus 26.
Kindelmann Károlyné szül. Szántó Erzsébet

26 A III. füzet vége. (Szerk.)