Szeretetláng Lelki Napló - III. füzet 1965. február 14., március 2. 8. 12. és 14.III/213

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
24

1965. február 14.

Imádás közben az Úr Jézus figyelmeztetett: „Menj, családodnak a vacsorához kenyeret kell vinned!” Én errôl egészen megfeledkeztem. Mélységes hálával megköszöntem, hogy Ô még ilyen földi dolgokat is ennyire szem elôtt tart. Útközben is imádtam Ôt. Amint az üzletbe léptem, eszembe jutott, hogy ma szombat van, s kérdésemre, hogy van-e még kenyér: „Nincs.” – volt a válasz. Megijedtem, most mi lesz? S amint ki akarok menni, utánam szólnak, (hogy) van még eltéve egy kenyér. Akinek eltették, az nem jött érte. Én abban a pillanatban ezt mondtam: „Imádott Jézusom!” S Ô is szólt: „Ez vagyok Én. Látod, nehogy a Velem töltött idô családod hátrányára legyen.” S útközben csendesen mentünk. Azért mondom ezt így, mert Ô elárasztott jelenlétével, és én Benne elmerülve tovább imádtam Ôt.

1965. március 2.

„Nézz csak az Én szemembe! A mi szemünk egymásba nézése által látsz te is az Én szemeim átható tekintetével. Ez az átható tekintet az, mely által a lelkekbe látsz. S ez a tisztánlátás okoz lelkedben ily nagy szenvedéseket. Látod megváltó munkám minden irányú mûködését, mely sokszor sikertelenséggel van gátolva. Szenvedj Velem az utolsó leheletedig!”

1965. március 8.

„Nem kíméllek. (De) kegyelmeim bôségébôl mindenkor erôt meríthetsz. És különben is, mondtam ezt már, ezek a tiszta szenvedések teljesen érdemszerzôk. Ezekbôl egy szem sem vész el. Sôt, érdemeimmel egyesítem (azokat), melyek végtelen értékûek. Ó, bárcsak sok ilyen lelkem volna, akihez így szólhatnék! Ó, hogy vágyom erre, hogy ezekkel a szavakkal tiszteljek meg sok-sok lelket!”

1965. március 12.

„Én szemeim átható tekintetével nézlek. Ugye, érzed ezt? A mi szemünk egymásba néz és (tekintetünk) összeforr, s így átható tekintetem által látsz te is a lelkek mélyére. Isteni szemeim átható és mélyreható tekintete az, amely áthatja bensôdet, s így kell élned és szenvedned Velem! Ez az Én isteni szeretetem ajándéka, melyet a szenvedések különbözô formájában nyilvánítok ki.A fölajánlott szenvedések szünet nélküli elfogadása az, amely teljesen mártírrá tesz.”

1965. március 14.

Este egészen váratlanul erôs indítást kaptam e szavakkal: „Sürgôsen menj el gyóntatódhoz, és mondd meg, juttassa el pünkösdig a közléseket a Szentatyához!” Én igen meglepôdtem ezen az utasításon, mert 1964. október 13-án az Úr Jézus így szólt:
„Én már több utasítást és üzenetet nem küldök általad.” Akkor most miért ez a nagy, ismételt indítás, mely közben oly erôs remegés fogott el, hogy (majdnem) összeestem, és gondolataim összezavarodtak? Kétségbeejtô küzdelem támadt lelkemben. Én akkor hazudtam az elsô alkalommal? Vagy képzeletem zavaros mûködése volt ez? Borzalmasan szenvedtem órákon át. Álom nem jött a szememre.


Nem húztam alá, mert ezt mind el kell olvasni!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."