1964. szeptember 3.

A kis kápolnából átvittem a monstranciát a Szentlélek plébániatemplomba (üresen). S amint vittem, útközben is beszélgettem, imádtam és engeszteltem Őt. Meghatva így szólt: „Te élő szentségtartóm vagy. Az Atya elküldött Engem, mint egyszülött Fiát, hogy titeket megváltsalak. De nektek is részt kell vállalnotok az Én megváltó munkámban, melyet szeretettel hívjatok elő lelketek mélyéből. Ott szunynyad, csak ne legyetek restek, ébresztgessétek, és tápláljátok magatokat Szent Véremmel! Megkérlek, ne haragudj, hogy pihenőidődben ily hosszan zavartalak, de nincs más a közelemben, s úgy vágytam, hogy kibeszélgessem magam valakivel. Kis testvérkém, szolgálj Engem az Én tetszésem szerint!” (Ez a beszélgetés hosszú volt, de én nem tudtam, csak ennyit leírni, mert szavai ismét egybeolvadtak lelkemmel.)