1964. szeptember 11. – péntek

Reggel a szentmisén: „Leányom, kérlek, legyen ez a napunk egészen bensőséges! A mi szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon!” A délutáni órákban újra megismételte: „Édes lelkem, nézz Rám! Lelkedben a szenvedések elfogadása és áldozataid meghozása által a nagy kegyelmek bőséges gyümölcsöt hoznak. Most te is részt vehetsz Velem együtt megváltó munkámban, ez az Én kitüntetésem számodra. Az Én örök gondolataim részesévé teszlek, kis munkatársam vagy. Látod, ezt azért kapod, mert már régen vágytál lelkeket menteni. Akkor Én hagytam, hogy erőlködj, és örültem, hogy ápoltad ezt a vágyat szerető szívvel. Erzsébetkém, sok erőlködésed Szívem gyönyörűsége volt már akkor is. És mivel most is arra törekszel, látod most már munkád értékét? Ha nem is látod olyan tisztán, az érték nem változik, nem is csökken, még akkor sem, ha meglepnek a kételyek szorongató kínjai lelkedben. Amikor Én vért izzadtam, és a gonosz minden cselekedetemet rossznak tüntette fel, mennyei Atyám tudta, hogy mily megadással és minden erőm latba vetésével szenvedtem. Ő lát téged is és erősít, hogy áldozataidat érdemeimmel egyesítve a lelkeket mentsd.”

1964. szeptember 14.

Délelőtt, kápolna-takarítás közben ezt mondta az Úr Jézus: „Tudod, hogy megfigyelés alatt vagy?” Többet nem szólt. Én nagyon elgondolkodtam e szavain, nehezen fogtam fel ezt.Vajon kinek a megfigyelése alatt vagyok és miért? Azonnal lelkiismeret-vizsgálatot tartottam, hogy nem tettem-e valamit rosszul? És meg is kérdeztem: „Imádott Jézusom! Talán nemtetszésedet vontam magamra? Mivel? Nem tudok rájönni.”

Akkor az Úr Jézus nem válaszolt, csak a késő délutáni órákban szólt újra: „Légy nagyon összeszedett és alázatos! Lelked csendjében az alázatosság kedves kis csengettyűje mindig szóljon. Erre Én felfigyelek, ez nagyon meghat Engem. Látod, most is azért figyelmeztettelek, nehogy elhallgasson lelkedben az alázatos könyörgés. A gonosz szellemek állandóan figyelnek, és a legkisebb vétséget is örömmel vinnék hírül. Csak vigyázz! Ez a nagy harc, melyet a kevélységgel kell megvívnod, nem lesz számodra könnyű. Engem is megkísértett a sátán, mert nem gondolta, hogy isteni erőm és hatalmam van. Téged is azért környékez, mert habár ő világtalan, bűnre nem tud csábítani, fölötted már nincs ilyen hatalma, félelmet sem tud benned támasztani, de azért gondolataidat módjában áll zavarni. Bármi történjék is veled, maradj szerény és alázatos!”

Még ugyanaznap estefelé, amikor imádási órára készültem, az Úr Jézus kezdett ismét beszélni: „Jöjj csak, jöjj! Alig bírom kivárni jöttödet! Minél több és nagyobb az áldozat, amelyet meghozol, annál boldogabbá teszel. Hidd el, módotokban áll Istennek örömet szerezni! S Én ezt rajongva várom. Ezáltal leköteleztek, és kegyelmeim harmatként hullanak reátok állandóan.”