1964. március 6. – péntek

Amint Eléje borultam, felszakadt belőlem: Áldott legyen az Ő szent Neve! Áldott legyen Jézus Krisztus, mint igaz Isten és igaz Ember!” Ő nem engedte folytatni tovább: „Kedvemre hódolsz Előttem, leánykám. De most majd Én folytatom tovább helyetted: Igaz Isten és igaz Ember – ha ez nem így volna, hogy tudnál közeledni Felém? Veled megismertettem magam, mint igaz Isten és igaz Ember. De nemcsak veled, hanem ismerik mindazok, akik eszik az Én Testemet és isszák az Én Véremet. Áthatom bensődet, mint igaz Isten, és beszélek hozzád, mint igaz Ember. Mert Istenségemmel együtt dobban emberi Szívem is, és a te szíved együtt dobban az Én Szívemmel. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy részesévé váltál Istenségemnek, és ez a részesedés kijár mindannak, aki Velem együtt érez, és akinek gondolata az Én örök gondolatom.Aki így él, az csak áldani tud. És ez az áldás megnöveli megváltó munkám sikerét. Ez a siker tesz szentekké titeket és téged is. Látod, örök körforgás ez menny és föld között. Az áldozat szünet nélküli körforgása által a kegyelmek bőségét árasztom reád és mindazokra, akik azt vállalják az Én szent Nevem dicsőségére. Elmélkedd át lelkedben szavaim fontosságát, és tápláld lelkedet bensőséges szavaimmal, melyekkel megtiszteltelek.”