1964. március 6. – péntek – 2.

Ezen a napon kisebb-nagyobb megszakítással többször is beszélt az Úr Jézus. Ilyen még nem fordult elő, hogy ilyen hosszan tartó beszélgetést folytatott volna, mint ma, és még a szombati napon is folytatta. Amit most írok, ezt még pénteken mondta: „A megváltás munkája. Ugye, meglep téged intézkedésem, mely váratlanul érintett? De nehogy azt hidd, hogy ez nem érdemszerző. Én most megvilágítom elmédben azt, ami azelőtt kétellyel és szorongással borította el lelkedet. Figyelj rám! Az, amit most teszel, tükörképe megváltó munkám sikerének vagy sikertelenségének. Én istenemberi Szívem fájdalmát osztom meg veled. Ezt a lelket, akit már oly sok alkalommal bemutattam neked, most újra ismertté teszem előtted.Tudod, miért teszem ezt? Mert arra vagy hivatva, hogy ezt a Nekem szentelt lelket te hozd közelebb Hozzám. A meghozott áldozat, melyet elfogadsz, bőséges gyümölcsöt terem, mert a kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás. Te csak tedd meg kérésemet! Szedd meg magad Istenségem és emberségem kincseivel. Nekem meg gondom lesz arra, hogy az Én illatom terjengjen körülötted, mely által Hozzám jönnek azok a lelkek, kiknek megadom az áldozataid árán megszerzett gyümölcs isteni élvezetét, hogy ők is áldják szent Nevemet, miként te.”