1964. március 12.

„Arra kérlek, vedd figyelembe különösen a papi hivatások rendkívüli fontosságát. Ezek az óhajtásaim nem újak előtted, most mégis különös áhítattal hozz áldozatot erre a célra. Mert nemcsak a még el nem indult hivatásokat ajánlom különös figyelmedbe, hanem még inkább a már elindult papi hivatásokért hozz sok áldozatot.”

Ugyanaznap este, imádás közben: „Mondd el lelkiatyádnak!” Szívemet nyomban remegés töltötte el, majd harsogó hangon beszélt az Úr Jézus: „A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek! Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Az árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez! Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem!”

Amint az Úr beszélt, kimondhatatlan szigorral hallatta szavait. Utána is alig tudtam mozdulni. A templomtól az utat hazáig csak nagy nehezen, vánszorogva tettem meg. Hangjának szigora, mellyel szólt, még másnap is remegő félelemmel töltött el. Most nem bensőséges kérelemmel szólt.

1964. március 14.

„Csodálkozol azon, hogy milyen világos előtted Istenségem örök gondolata? Ezt megkapja Tőlem minden lélek, aki áldozatos életével elmerül a megváltó munkámban való részvételben. Az áldozat fényessé teszi cselekedeteidet, mely által érzed azt, hogy mi az Én óhajom. Erről már több tanítást is adtam. Az óhaj az a csodás eszköz, mely magában foglalja az áldozatot is. A gyermek óhajtja, hogy kitűnő tanuló legyen, és meghozza az áldozatot. Az édesanya óhajtja az anyaságot, s benne él az áldozat. A tudós kutatásaiban is benne van az óhaj és az áldozat. A sportoló óhaja az elsők között lenni, és ezt csakis áldozatok árán éri el. A családapa óhajtja, hogy családi házát felépítse, és sok áldozatot meghoz érte. Erzsébetem, azért szorgalmazom állandóan azt, hogy teljen el szívetek óhajjal. Ez magában hordja az áldozatot. E kettő el nem választható.”