(III/144) 1964. január 15.

Az Úr Jézus erről beszélgetett:
„Kislányom, tudod milyen nagy az olvasók tábora? Sokszor és sokat olvasnak szent tanításomról, de nem érnek el vele semmit. A lámpafény, a napfény csak a betűket világítja meg. Értelmét csak azok fogják fel igazán, akik Hozzám jönnek. Én isteni fényességemmel az Előttem leboruló léleknek átadom Istenségem értelmét, és ezáltal felér majd elméjükbe az Én örök óhajtásom, mely a lelkek megmentése. Akarjatok részt venni megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok! Tudod, mit olvastál egyszer: Ha minden hívő csak egyetlen lelket mentene is meg, nem volna elkárhozott.”

S amint az Úr Jézus befejezte szavait, a Szűzanya szólt hozzám fájdalmas szavaival: „Kislányom! Én azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.”
És míg e szavakat mondta, az én lelkemben is fokozta Szívének fájdalmát.

1964. január 29. 

Néhány nappal ezelőtt a mellém rendelt nővér arra kért, kérdezzem meg a Szűzanyát, hogy meghal-e a súlyos beteg nővér, kinek halálával kapcsolatban több nehéz ügy elintézése merül föl. Én mondtam a nővérnek, ilyesmit én nem szoktam a Szent Szűztől megkérdezni. A Szűzanya válasz nélkül is hagyta kérdésemet, melyet a nővér kérésére mégis feltettem.

Majd néhány nap múlva, mikor már nem is gondoltam rá, egyszerre az Úr Jézus, mintegy meglepve engem, így szólt:
„Miért akar a melléd rendelt nővér nem rá tartozó dolgot megtudni? Az az Én dolgom, hogy kit és mikor szólítok el. Mindenesetre mindent javatokra fordítok.Vegyétek észre az Én erőteljesen és gyorsan működő isteni gondviselésemet, mely megszakítás nélkül működik az egész emberiség javára. Az Enyéimnél ez még fokozottabb, és gyakran szeretetemnek igen gyengéd megnyilvánulásában juttatom érvényre. Nem a kíváncsiság kielégítésére, sem a ti rövidlátó elképzelésetek megnyugtatására. Az Én isteni gondviselésem kifürkészhetetlen úgyis számotokra. Bízzatok! Hozzátok Hozzám mindazt, ami számotokra nehéz és sötét. Én megkönnyítem és megvilágítom azt mindennap újra előttetek.”