(III/138) 1964. január 10.

A Szűzanya féltő gonddal újra oktatott: „Kislányom! Vigyázz rejtettségedre és alázatosságodra. Anyai Szívem oltalmát árasztom reád, és kegyelmekkel teljes lelkem erejéből adok neked.”

1964. január 13.

Elmélkedésem közben az Úr Jézus ismét szent szavaira méltatott: „Erzsébetem! Vigyázz! Lelked hosszas és nagy küzdelmek színtere lesz. A gonosz lelked legfőbb értékét akarja elvenni tőled: meg akarja ingatni alázatosságodat.Tudja, látja, hogy ez az egyetlen érték, melyet döngetnie kell. Csakis ezen keresztül tudja megingatni egész lelked állhatatosságát. Irtózatos erővel tör feléd, és gyűlöletének minden eszközét felhasználja veled szemben. Zavarni fogja gondolataidat, minden cselekedetedet bizonytalanná teszi, szavain keresztül minden ocsmányságot megkísérel, és kegyetlen kínokkal fog elárasztani. Oly dolgokra akar rászedni, hogy hagyj fel alázatos törekvéseddel. Halálod előtt röviddel még csodát is tenne, hogy így tévesszen meg. Gyűlöletének végső kísérlete lesz ez. Utána lelkedben az Én fényességemet árasztom el. S ha ezek megtörténtét érzed, készülj fel a nagy, örök és elválaszthatatlan mennyei találkozóra. A küzdelemben nem leszel egyedül. Kegyelmeim ereje az, mellyel győzni fogsz.”

Én sokáig az Úr szavain elmélkedtem. Az Ő szavai után néhány óra múlva valóban megkezdődött a gonosz zavargása. Először is gondolataimat kezdte zavarni. Elképzelhetetlen dolgokra akar rászedni. Ha az Úr Jézus előre nem figyelmeztet, nem is tudom, hogy tudtam volna eligazodni elmém rendetlen zavargásain. Gondolataim biztonságát állandóan környékezi, cselekedeteimet mind rossznak bizonyítja. Rám akarja erőszakolni, hogy gyáva és lusta vagyok. Semmit sem teszek a rám bízott ügy érdekében. És ezenkívül is bármit teszek, sem gondolataimban, sem cselekedeteimben nincs semmi alázatosság, sem őszinteség. Az egész életem kétszínűség. Csakis mások megtévesztését akarom. Bolonddá tenném a világot, ha tudnám. Szavaim hitelessége éppen ott törik meg, hogy másokra akarom erőszakolni alázatosságom tudatát. Zavargásaival állandóan fáraszt. Nem tudom gondolataimból elűzni, gyűlöletének minden erejével rám zúdul. Lelkem tehetetlen nyomorúságban kínlódik, és csakis az tart vissza sok helytelen cselekvéstől, hogy az Úr Jézus figyelmeztető, jóságos szavaival előre megmondta mindezeket.