1964. február 24.

Este fél nyolckor a krisztinavárosi templom mellett haladtam el, s mivel már késő volt, nem szándékoztam bemenni. Az Úr Jézus egészen váratlanul így szólt: „Jöjj be hozzám, és mondj egy istenhozzádot!” Bementem és meglepetésemre a pap éppen a nyitott tabernákulum előtt állt, s kezét az ajtón tartva becsukni készült (azt). Amint leborultam, Ő így szólt: „Úgy vártalak, milyen kedves vagy, hogy bejöttél!” Közben a pap becsukta az oltárszekrényt, és mély hódolattal háromszor is meghajolt. Erről felismertem, (hogy) görög katolikus pap volt. Utána magyar szövegű imádsággal még kétszer is kifordult, és a kehellyel kétszer is áldást adott, majd az utolsó evangélium²³ előtt is adott áldást.

Amíg így imádtam az Úr Jézust, csendes jósággal megjegyezte: „Látod, azért hívtalak, hogy többszöri áldásomban részesülj. Ugye, meg vagy Velem elégedve?” „Ekkora leereszkedést, ó, Uram, Jézusom! Én már megsemmisülni sem tudok Előtted.” „Jól van ez így, leánykám. Tudod, mennyit hívogatom a lelkeket, és sóvárogva vágyom s várom, hogy figyeljenek isteni sugallataimra. Légy továbbra is engesztelőm!”

1964. február 25.

Másnap a szentmise után, amikor hazamentem, házimunkám végzése közben az előző esti beszélgetést folytatta: „Ha tegnapi hívásomra nem jöttél volna, a többszöri áldást, melyben részesültél, nem osztottam volna ki részedre. Boldogan mondom neked, ezek mind újabb és újabb bizonyítékai szolgálatkész szeretetednek. Ó, hány visszautasítóm van csak egyetlen perc alatt is! Szívem ott pihen meg, ahol nem kap visszautasítást. Bőséges és tiszteletteljes hálaadásod, melyet még az éj folyamán sem szakítasz meg, Engem is lekötelez. Amíg Nálam voltál, Én gyönyörködtem áhítattal telített, bőséges hálaadásodban. Most, hogy eljöttél Tőlem, Én jöttem el tehozzád, hogy hálálkodjam nálad itt munkád közben. Fogd fel Istenségem sóvárgását, melyet most itt nálad óhajtok csillapítani. Gyönyörűség veled lennem. Hisz érzem, hogy szíved minden dobbanása az Enyém. Veled maradok egész nap. Ne remegj meg Előttem, csak egy pillanat, s tovább nem érzed jelenlétem. Szükséged van testi erődre a vállalt kötelesség teljesítéséhez. Az együtt érző kapcsolat, mely lelkünket egybeolvasztja, leküzdi a test által keletkező akadályt. Éppen ezért veled maradok ma egész nap.”

_________________________________

23 Az „utolsó evangélium” az ún. trienti misekönyv sajátossága. A miséző áldozópap a befejező áldás és elbocsátás végén csendesen elmondta Szent János evangéliumának 1. fejezetébôl az első 14 verset. (Szerk.)