1964. december 21.

Az Úr Jézus szólt: „Ezentúl három részre osztom életed hátralévő részét, melyek így következnek: először a kínok és gyötrelmek. Utána minden alkalommal erősítő kegyelmemmel árasztalak el, mely az elragadtatás formájában is jutalmad lesz. Majd a lelki szárazság, vagyis a természetes életbe való visszahelyezés. Eddig is hasonló volt életed, de most már ezután előre fogod tudni, hogy mi után mi következik.”

1964. december 26.

„Uram, imádott Jézusom, mondom én, hogy minden szavad énemmé vált. Ez a Te kegyelmed nagy jósága. Hogy tudjam ezt meghálálni? Olyan parányi kis semminek érzem magam, és mégis felemelem Hozzád szavamat, és szépen kérlek, engedd, hogy megkérdezzem: az én Hozzád intézett nyomorúságos szavaim, ha felérnek Hozzád, azt hogyan veszed tőlem?” Az Úr Jézus most azonnal válaszolt: „Kis testvérkém, egybeolvad Istenségemmel. Mondtam már, hogy egyesülésünk teljességében szívünk együtt dobban és bensőnk együtt érez. Nem választ el bennünket semmi egymástól. Én részesítelek Istenségemből.Tudod mit jelent ez?”

1964. december 28.

„Látod, mennyire hiányolom a te imádásodat és engesztelő hódolatodat? De azért, mert családi okok miatt maradsz távol, ne aggódj. Én, aki veled vagyok, ezt is szívesen fogadom, mert tudom, hogy az is szeretetből meghozott áldozat. Ez Nekem kedves, és számodra így is érdemszerző.”