1964. augusztus 11.

Ma gyónni voltam. Már hetek óta többször is kért az Úr Jézus, hogy menjek el lelkiatyámhoz, de mivel semmi utasítást nem adott, megkérdeztem, hogy miért menjek. Az Úr Jézus erre azt válaszolta, csak menjek el, s beszélgessek vele. „Imádott Jézusom, mit tudjak én szólni, én, kis semmi? De a Te szavadra elmegyek.”

A kétely még most is gyötört. Biztos, hogy az Úr Jézus mondta ezt? Vajúdásom közben az Úr Jézus most határozott utasítást adott és egy papi személyhez küldött (K.). Én nem mentem el a megnevezett paphoz, ugyanis lelkiatyám tudta és engedelme nélkül semmit nem teszek.
 

1964. augusztus 18.

Az építkezés miatt lebontották a lourdes-i barlangot. Úgy gondoltam, magam fogom újra felrakni a régi sziklakövekből. (III/180) Munkám végzése közben állandóan imádtam Jézust. Estefelé szívem örömtől kezdett dobogni. Imádásom közben arra gondoltam, nemsokára Hozzá megyek és szentséges Lábaihoz borulva folytatom imádásom. Az Úr Jézus közben ezeket mondta: „Isteni Szívem örömét növeled és növelitek mindannyian, kik Engem szünet nélkül imádtok. Bárcsak sokan lennétek! Te, kis barátnőm, de boldogan tekintek rád, s szomjazom minden szavad, mely a lelkek utáni vágyamat csillapítja! Lelkedbe mélyen bevéstem tanításomat, a lelkek utáni szomjúságomat. Amikor a kereszten függtem, felkiáltottam hangos szóval, hogy szomjúhozom. Ezt kiáltom most is felétek, különösen a Nekem szentelt lelkek felé.”

1964. augusztus 19.

„Lelked olyan, mint a forrás, melyben állandóan csörgedezik a kristálytiszta víz, mely nemcsak felüdít, de tisztít is. Engem felüdít. A te óhajod által a bűnös lelkeket megtisztítja. Köszönöm, Erzsébet, a lelkek utáni szomjam csillapítását.”

1964. augusztus 21.

Szentmisehallgatás közben és még utána is hosszan beszélgetett: „Ma ismételten szigorú eréllyel utasítalak, hogy a rád bízott küldetést sürgesd meg! Szívem gyengédségével halmozlak el és kérlek, ne vonakodj megtenni kérésemet. A kegyelem, melyet lelkedbe árasztok, átárad azokra, akikhez szent ügyünk eljutott, s ez megkönnyíti munkájukat. Erzsébetem! Látod, önmegtagadó, áldozatos életed gyümölcse ez. Ne félj, isteni Szívem szeretetébe zártalak! Elfogadtam értelmed és szabad akaratod felajánlását, és ezáltal teljesen mentesítve vagy minden olyan gondolattól, mely értelmedet zavarhatná. Én biztosítlak erről, mert téged senki és semmi sem választhat el Tőlem.”