1963. február 21.

Reggel így szólt az Úr Jézus: „Az éjszaka itt jártam házadban, és megáldottam házad népét. Édesanyánk kérésére tettem ezt, Ő halmoztatja el Szeretetlángjával egész családodat. Kislányom! De nagyon szeretünk Mi téged!” Lelkem egészen telítve van az előző napokban kapott kegyelmektől, melyekből mint csodás erőből, úgy táplálkozom.

Ma a szentmise után családom dolgai miatt nem tudtam hosszabb időt az Úr Jézusnál tölteni. Amint hazaértem, házimunkám végzése közben (II/83) hálaadó imádással elmerültem Benne. S míg gondolataimban bensőm érzelmeivel hálálkodtam, az Úr Jézus szelíden, csendesen szinte azt éreztette, hogy mosolyog azon, ami engem oly nagy örömmel töltött el. És jóságos szavaival kezdett ismét beszélgetni: „Ugye, meglepődsz azon, hogy az elmúlt napon, mely téged Isten közelségébe engedett, mennyire elszakadtál a földtől. Kitartó erőfeszítésed jutalmaként kaptad. Azért, hogy lásd, Mi mennyire méltatjuk erőfeszítésed nehéz küzdelmét, melyet az ég ügyéért hozol meg. Kitartásoddal a kegyelmek még nagyobb, mind fokozottabb magaslatára emelkedsz.”

1963. február 28.

L. beteg. Arra gondoltam, elmegyek a kezelőorvosához és megkérdezem, mihez tartsuk magunkat. Az Úr Jézus megnyugtatott: „Ne menj sehová, L. javára az fog válni, ha nem gyógyul meg.” Összeszorult szívvel hallgattam szavait, mert neki férje és gyermeke van. Majd elmondta az Úr Jézus azt is, miért nem gyógyul meg L. „L.-nek ugyanis állandó nagy kísértései vannak a házassági hűséggel kapcsolatban. Én meg akarom menteni a házasságtörés súlyos bűnétől, azért küldtem rá ezt a betegséget, mely elveszi testi erejét, és nem lesznek bűnös hajlamai, s a hosszas betegség által bőséges kegyelmeimmel fogom őt elhalmozni. Ennek révén lelke megtisztul a nehéz kísértésektől olyannyira, hogy a szenvedéseket már örömmel fogja elfogadni és türelemmel viseli el.”

Istennek hála, ez mint élő bizonyíték, be is következett.