(III/136) 1963. december 26.

Így szólt az Úr Jézus: „Én mindenkinek ajándékot adok. Neked is.Te is megkapod mindazt, amire lelkednek szüksége van. És most te is adj.Tudod mit, oszd meg szíved felét!” Meglepődtem ezen. „Uram, az egész szívem a Tied.” „Az igaz, de add szíved felét a Kedves Háznak!” Ezen elgondolkodtam. Hogyan lehet ezt megtenni? Az Úr Jézus magamra hagyott. Én miután átelmélkedtem kérő szavait, örömmel teszem meg, amit kér. Így legalább az Ő közelében lehetek, mert a Kedves Házban kápolna is van. Amint végiggondoltam, különböző kételyek támadtak bennem. Igen sok és nehéz küzdelem után adtam meg magam. Az Úr Jézus közelsége nagyon vonzott, s ez eloszlatta kételyeimet. Ez az Ő kérése. Ennek elfogadása a nagy megaláztatások fokozottabb lehetőségeit nyújtja nekem. Ezt hosszú volna itt kifejteni. Itt ugyanis rendkívüli nehézségekkel kell megküzdenem. A körülmények részemre igen zavaros módon alakultak, mert azt, hogy én miért is vagyok ott, azt a mellém rendelt nővéren kívül senki nem tudja, és nem tartozom a Kedves Ház szerzetesnői közé. Én csak betolakodónak számítok. Sőt, volt idő, amikor akadt olyan is köztük, aki kémkedésnek vette mindennapi jelenlétem. Engem az Úr gondviselése ékelt így közéjük, de én ezt nem mondhattam meg. Egyikmásik nővér miatt igen sok megaláztatásban van részem, és lesz még több is, mert szívem felének átadása a fizikai munkában való megosztást is jelenti számomra. Hisz otthon nincs részem a megaláztatásban, mert a legnagyobb tisztelettel és szeretettel vesznek körül. És miután lelkemben így megküzdöttem a nagy nehézségekkel, ezt mondtam: „Imádott Jézusom, mindent elfogadok szent kezedből.” Amíg így belevergődtem ezekbe a nehézségekbe, az Úr Jézus újra szólt: „Itt is terveim vannak veled, melyeket csakis a megaláztatások kitartó vállalásával érhetünk el. A mi kezünk együtt gyûjtsön!” Erőt adó szavak ezek és fenséges pillanatok. Tovább szólt: „A mi szívünk együtt dobbanjon! Leányom! Csakis az önátadás állandó és küzdelmes fenntartása az, mely Engem újra és újra arra késztet, hogy isteni szavaimat lelked mélyén hallassam továbbra is.”