(II/26) 1962. november 19.

Szűzanya: „Hosszas vergődésedben most íme, elmondom, miért éppen neked adtam át Szeretetlángomat elsőnek. Ugye, te magad is mondtad, hogy nem vagy méltó erre? Ez igaz, nálad sokkal érdemesebb lelkek is vannak, akik erre méltók lennének, de én kegyelmekkel halmoztalak el. Látom a szenvedéseket, melyeket annyira nagy hűséggel viselsz el, látom az állhatatosságra való nagy törekvésedet, és jó előre megjutalmazlak érte. És hogy ne légy azért elkeseredett, egy kis apróságot felhozok érdemedül, ami nekem is igen jólesik. Sokan ismernek téged évek óta itt, ahol laksz. Az emberek előtt vívtad meg nagy harcodat, azért sokan vannak, akik csodálnak, és még ellenségeid is tisztelettel beszélnek rólad. Ezt nekem is jólesik hallanom. Az édesanya szereti, ha gyermekét jónak látják, te pedig duplán gyermekem vagy, kármelita kislányom. Tudom, méltatlannak tartod magad erre, van is elég okod rá. Én is örülök, hogy nem vagy elbizakodott. Ez az, amiért hozzád hajoltam. Én, az Irgalmasság Anyja, kegyelmeim kiválóságát ruháztam rád: Szeretetlángom továbbadását. Miért éppen rád? Elmondom. Nézd, leányom, te is sokgyermekes családanya vagy, ismered a családi élet sok búját, fájdalmát saját gyermekeiden keresztül. Tudom, sokszor roskadoztál a megpróbáltatások keresztje alatt, sok fájdalmad volt és van is gyermekeid miatt. Ezeknek elviselése érdemszerző neked és minden édesanyának. A tapasztalatok, melyeket Isten rendeléséből átéltél, nem hiábavalók, ezeket méltattam én is. (II/27) Tudom, te megértesz engem, azért osztottam meg veled anyai Szívem fájdalmát. Ilyen az én fájdalmam is, mint a tied. Országomban sok ilyen család van, kik igen közömbösek. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával.Te ezt, látom, nagyon jól megérted, hiszen benne élsz, azért velem érzel, velem aggódsz. Látod, ezért adtam át neked elsőnek kegyelmeim bőségét. Egy anya tud csak igazán együtt érezni velem, ki ismeri a családok ezernyi gondjának sok-sok árnyalatát, és velem együtt gyógyítgatja is azt. Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj velem! Én igazán fájdalmas anya vagyok. Úgy szenvedek a lelkek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! Ne sajnálj te semmi fáradságot, légy szenvedéseimnek örök segítőtársa! Ezt kérem tőled.”