1963. március 5.

Reggel így szólt az Úr Jézus: „Élj nagyon szentül, mert enynyi kegyelem, melyet Tőlem kapsz, egyre nagyobb erőt ad.” Kissé később újra így szólt: „Élj még szentebbül minden erőddel, és érezd, mennyire fokozom benned kegyelmeimet!”

(II/84) 1963. március 8.

Imádásom közben így szólt az Úr Jézus: „Örömmel töltök veled minden percet.” Ezt néhány nap alatt többször is megismételte. „Imádott Jézusom, ha Te így áradozol, én mit szóljak? Újra és újra bűneim bánatával borulok Eléd.”

1963. március 9.

Az Úr felszólított, hogy legyek Neki nagyon hálás azért a sok kiváló kegyelemért, mellyel Ő elhalmoz. „Kislányom, nem tudom jutalom nélkül hagyni szeretetednek még a legkisebb megnyilvánulását sem. Édesanyánk Szeretetlángja az, mely lekötelez. Az Ő kérésére árasztom rád a kegyelmek kimondhatatlan bőségét. Kislányom, kislányom!” Ezzel fejezte be szavait. Azután lelkemben éreznem engedte azt a szeretetet, mellyel Ő szeret. Ne csodálkozzon az, aki valaha olvassa soraimat, hogy ez a szeretet, mellyel az Úr Jézus elhalmoz, újra és újra bűneim könnyhullató bánatát fakasztja lelkemben.