1963. július 9.

Az esti szentséglátogatáson imádtam és engeszteltem Őt. Kértem, födjön be Szent Vérével mindannyiunkat, és mielőtt elbúcsúztam, áldását kértem. Az Úr Jézus nagyon elérzékenyedett hangon így szólt: „A mi lábunk együtt járjon!” Útközben ezt mondtam Neki: „Te vagy az én szemem fénye.” Ő éreznem engedte Szívének repeső örömét. „De régen mondtad ezt Nekem! Én pedig nem unom meg hallgatni. A szeretetet nem lehet megunni. Te talán unalmasnak találod, ha Én egyet sokszor elmondok neked?” És az utolsó szava ez volt: „Kislányom, nagyon szeretlek!”

1963. július 12.

A remetei kegytemplomban a Szűzanya ezt mondta: „A püspök atyához kell menned.” És óvatosságra intett.

1963. július 22.

„Észrevetted-e, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok Én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, Én is ilyen utakon jártam. Meríts erőt a hitből, reményből, szeretetből!”