Újra Sz.-nél. Ismét megkérdezte, hogy időközben is beszélt-e az Úr Jézus hozzám. Én igennel válaszoltam, habár nagyon nehezemre esett e bensőséges dolgokról beszélni vele, mert mindinkább azt igyekezett beláttatni velem, hogy az önszuggerálás hatalmába estem, és (ez) megzavart.Vészjóslóan így szólt: „Ezt a kettős életet nem lehet és nem is szabad tovább folytatni, mert ez súlyos következményekkel járhat.” Beszélgetés közben is folyton jegyzetelt, majd azt tanácsolta, hogy mivel a gyógyszer, amit szedek, nappal roszszullétet idéz elő, csak este szedjem, és egy helyett kettőt. Arra kért, hogy családtagjaim közül küldjek be valakit hozzá, beszélni szeretne vele. Ezzel a megállapodással kétórai beszélgetés után elköszöntünk. Még le kell írnom azt is, hogy mindenáron az Úr Jézussal való beszélgetést akarta megtudni tőlem, főleg a közléseket. Én lelkemben még jobban éreztem az ellenzésből származó megaláztatást. De nemcsak éreztem, hanem most, ez alkalommal az Úr Jézus szavai által is figyelmeztetett: „Most ez a személy az ellenzék, de viseld el nagy türelemmel a megaláztatást és félreértést, mert ez a te szenvedésed, mely által meg kell indulnia a megbízatásnak, melyet reád bíztunk.”

1963. július 9.
Az esti szentséglátogatáson imádtam és engeszteltem Ôt. Kértem, födjön be Szent Vérével mindannyiunkat, és mielőtt elbúcsúztam, áldását kértem. Az Úr Jézus nagyon elérzékenyedett hangon így szólt: „A mi lábunk együtt járjon!” Útközben ezt mondtam Neki: „Te vagy az én szemem fénye.” Ô éreznem engedte Szívének repeső örömét. „De régen mondtad ezt Nekem! Én pedig nem unom meg hallgatni. A szeretetet nem lehet megunni. Te talán unalmasnak találod, ha Én egyet sokszor elmondok neked?” És az utolsó szava ez volt: „Kislányom, nagyon szeretlek!”

1963. július 12.
A remetei kegytemplomban a Szûzanya ezt mondta: „A püspök atyához kell menned.” És óvatosságra intett.

1963. július 22.
„Észrevetted-e, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok Én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, Én is ilyen utakon jártam. Meríts erőt a hitből, reményből, szeretetből!”