(II/106) 1963. július 23.

Az Úr Jézus folytatta a beszélgetést:

„Nem mindegy az, hogy milyen lélekkel járjátok ezt az utat. Sokan vannak fény nélkül.”

Most a Szűzanya vette át a szót: „Ezeket akarom én Szeretetlángommal megvilágítani, mert anyai Szívem bőséges szeretetét árasztom felétek, halhatatlan lelketek felé, mint Szent Fiam megváltó munkájának édes gyümölcseire. Úgy mondjátok ti: gyümölcse, Jézus. Az Ő gyümölcsei meg ti vagytok. Kármelita kislányom! Ti választottak, ti különösen ízes gyümölcsei vagytok.Vadon nőtt gyümölcs is van. Oltódjatok bele mindenhol, ahol csak tehetitek, a rejtett élet áldozatos gyümölcseivel, mely által nemesebbé lesz a vadon nőtt gyümölcs is.

Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök.A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.”

1963. július 26.

„Újra panaszkodnom kell, hallgass meg! Annyira fáj a lelkem! A mennyei Atyám képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket, akik a sátán karmai közé kerülnek, elnyeli az örök kárhozat. Lelkem fájdalmát Anyám Szeretetlángja csillapítani tudja. Ennek a rettenetes lelki fájdalomnak csillapítója vagy te is, leánykám. Azért kérlek, fogadj el minden szenvedést, melyet nyújtok.”

(II/107) Az Úr Jézus szavai után nyomban a Szent Szűz szólt: „Kármelita kislányom! Bármily nehézséggel kell is megküzdened, ne add fel a harcot! Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert korszakát fogjátok élni. Légy hű segítőtársam!” 

1963. július 28.

Borzalmas lelki kínokat kell szenvednem, alig bírom lábon hordani. A haldoklók miatt kell szenvednem, hogy el ne kárhozzanak. Gyötrő szenvedésemben az Úr Jézus így szólt: „Ugye, nagyon szenvedsz? Én akarom így, s tudom, te sem akarsz mást, mint Én. Mondom, elhagyottan, félreértetten, megvetetten kell szenvedned. Ez az igazi részvétel az Én megváltó munkámban, (mely) sok-sok lelket ment meg. Kegyelmeim bőségében szenvedéseid mind érdemszerzőbbek lesznek.”