[II/114] 1963. augusztus 22.

A Szent Szűz Szeplőtelen Szívének ünnepén betegen fekszem. A magas láz már elhagyott a délelőtt folyamán. A Szent Szűz tiszteletére a rózsafüzért imádkoztam. Imádság közben az Úr Jézus szavaival tisztelt meg. Igen meglepett az, amit mondott, mert az, amire most választ adott, már régen történt. A nagy megaláztatás és szenvedés, melyből akkor nekem bőven kijuott, napokon át felkavarta lelkem csendjét és az Úr Jézusba vetett bizalmamat. Abban az időben többször is megkérdeztem az Urat, hogy nem az én képzelődésem volt-e az, hogy Ő és a Szent Szűz M. atyához irányítottak, hogy vállalja el és tekintse szent kötelességének lelkem vezetését? Én utána még magamban vajúdtam, és néhányszor megkérdeztem az Úr Jézust, nem estem-e hamis képzelődés áldozatává? Mivel erre az Úr Jézustól akkor választ nem kaptam, igen sokat szenvedtem. De most már rég napirendre tértem felette, és nem is gondoltam rá. „Leánykám, nagy tisztelettel és megértő szeretettel méltányolom eddigi türelmes szenvedésedet és megaláztatásodat. Kis napraforgóm, minden kis magocskába külön szenvedéssel és a Reám hagyatkozó bizalommal lehet csak az értékes olajcseppeket összegyűjteni. S csakis az isteni Nap az, mely ezeket meg is tudja érlelni lelkedben, és csakis így lehet a lelkek hasznára is fordítani. Látod, az atyának is, akihez küldtelek, szabad akarata van. Ugye, ő megmondta neked, hogy neki kételyei vannak? S Én mondom, hogy most sem tiszta előtte (az ügy). Ő nem tért napirendre felette, és nem ment előtte feledésbe. Lelkében még mindig homályos az a határozott utasítás, amellyel hozzá küldtelek. [II/115] De minden beigazolt lesz, és a te szenvedésed értéke és érdemei meglesznek.Viszont neki is szenvednie kell. Megmondtam neked, aki bármit is tud Anyánk Szeretetlángjáról, annak csakis szenvedések és megaláztatások által lehet érdemet szerezni, hogy méltó legyen ügyünk szolgálatára.”

1963. augusztus 26.

„El kell indulnod szeptember hónapban Szeretetlángomat tovább sürgetni. Az Én szavaimon kívül semmit ne beszélj, csak add át üzenetemet a püspök atyának. Én kérem, vegye kezébe szent ügyemet. Csak ha kérdeznek, arra válaszolj, és légy nagyon alázatos!” Ezeket a sorokat az Úr Jézus kérésére húztam alá.

1963. augusztus 30.

Gyóntatóm nem engedett el a püspök atyához (Gy. atya volt).

„Ne akarj többnek tűnni! Tudod, miért mondom ezt? Légy tisztában az Én illemszabályaimmal. Csak írd szavaimat úgy, amint tudod. Nem kell azt neked másokkal kijavíttatni. Örülök, hogy szent tisztelettel vagy szavaim iránt, de nem kell az illem és helyesírás szabályaival megtisztelned.Te csak maradj egészen kicsi és tudatlan. Mondtam már, hogy így vagy kedves Nekem. Ne keress te semmi olyat, amitől okosabbnak látszanál. Ha Nekem úgy telne kedvem benned, Én megadtam volna a módot és lehetőséget is ahhoz. De Mi kicsiségeden, tudatlanságodon és főleg alázatosságodon keresztül akarjuk szent ügyünket általad elindítani.Vigyázz, ne engedd a hiúságot magadhoz férkőzni! Azért figyelmeztetlek, légy nagyon alázatos! Ez legyen minden törekvésed, mely által a többi erényeid is mind megszilárdulnak.”