1963. augusztus 16.

Este már lepihentem, mikor jóságos szavaival vágyakozóan szólt hozzám: „Látod, mennyire szeretlek, és mennyire ki is mutatom ezt neked? Ha nem is árasztalak el jelenlétem állandó érzetével, azért most is veled vagyok. Mivel tegnap és ma nem jöttél Hozzám, most Én jöttem el hozzád. Ugye, fáradt vagy? Azért megvártam, míg lepihensz. Kislányom, kis testvérkém, Erzsébetem, kis napraforgóm! Azt akarom, hogy sokat légy közelemben. Látod, ezért adtam újabb alkalmat és lehetőséget. Annyira vágyom szíved gyengédségére! Megkérlek, hűséged és lankadatlan szorgalmad ne csökkenjen. Most itt vagyok, itt állok melletted. Ha nem is látsz testi szemeiddel, hidd el, hogy szavaimat nem a messzi távolból hallatom, hanem föléd hajolva beszélek hozzád. Hogy ezt most csak kis mértékben éreztetem veled, azért teszem, nehogy testi erőd még jobban csökkenjen, legyen erőd meghallgatni. Szívem bánatát jöttem megosztani veled. Ugye, tudod, hogy a harmadik-negyedik szavam már mindig panaszkodás? De nem mehetek akárhová, csak Engem szerető lélekhez, aki Velem érez, akinek szíve Velem dobban. Ó, mily jólesik Nekem az együttérző, bensőséges szeretet és szíved hűséges dobbanása! Ó, de sokan megvetnek, közömbösen mellőznek! Fáj a szívek részvétlensége. Érezz Velem, hogy kínjaim csillapodjanak!” Közben lelkének fájdalmát éreztette velem, majd csendben, szomorúan elköszönt és lelkének fájdalmát bennem is hagyta.

[II/113] 1963. augusztus 17.

Ebéd közben igen nehezemre esett ételeimet ízetlenné tenni. Arra gondoltam, felét megeszem, és csak a másik felét teszem ízetlenné. Az Úr Jézus szomorúan rám szólt: „A szenvedéseket Én is minden latolgatás nélkül magamra vállaltam, és nem csak néhány, hanem az összes bűnödtől megváltottalak. Ne légy kislelkű! A mi kezünk együtt gyűjtsön! Fordítsd Felém olajos magvaidat, mert csak így lesznek mind duzzadtabbak és erőteljesebbek, s önátadásod teljessége által lehet csak kisajtolni összegyűjtött olajcseppjeidet.”

1963. augusztus 20.

Mikor az előző napon leírt szomorú szavaival és jelenlétével megtisztelt, én már akkor is rendkívüli bágyadtsággal küszködtem, csak még nem tudtam, hogy mi az. Másnap reggel a szentmisén hosszan és bensőségesen beszélgetett, de én már alig bírtam vonszolni magam. Már a koradélutáni órákban ágynak dőltem. Sajnálom, hogy a szép, bensőséges beszélgetést akkor nem tudtam leírni, később meg már eloszlott emlékezetemben. Meglepett a negyven fokos láz, mely nálam mindig teljes aléltságot idéz elő. Amint egy kissé jobban lettem, az Úr Jézus újra szólt néhány szót. Lázas gyengeségem miatt ezt sem tudtam leírni. Mikor kissé jobban lettem, így szólt: „Azért tiszteltelek meg néhány nappal ezelőtt itt a mi kis szobánkban jelenlétemmel, mert láttam nagy erőlködésedet, és erőt adtam testednek, hogy szorgalmas és lankadatlan kitartással tarts ki szeretetemben. Tudod, nem sok helyre mehetek ily bensőséges beszélgetésre. Kislányom, igen nagyon szeretlek! Ez a fenséges tudat adjon erőt minden küzdelemben.”