(II/95) 1963. április

Időközönként az Úr Jézus sokszor elismétli: „Kislányom, de nagyon szeretünk Mi téged!” Nem írom le minden alkalommal, de jóságos szavai nyomán az állandó bűnbánat érzetével borulok Eléje.
 

1963. április 15.

Bánatos lélekkel arra gondoltam: „Imádott Jézusom! Ilyen bűnös családba ültette el a Szűzanya az Ő Szeretetlángját, ahol ennyi megbántás ér Téged.” Az Úr Jézus szelíd, vigasztaló szavakkal ezt mondta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.¹⁸ Azért szenvedtem és haltam kínhalált. Téged is kiválasztottalak megváltó munkásaim közé. Szenvedj Velem úgy, ahogy mondtam: a vértanúságig!”
 

1963. április 21.

„Tudod-e, melyik a legnagyobb szenvedés? Az, amelyet most árasztok rád. Ez a meg nem értés. Ennél nagyobb kín nincs. A te lelked kínja ez lesz halálod napjáig. Én is ezt szenvedtem el egész életemben. Leánykám, ne légy te sem különb Nálam. A mi bensőnk együtt érezzen, és ajkunk együtt könyörögjön irgalomért az Örök Atyához!” Lelkemet nagy szárazságban tartja a szenvedés, mely ilyenkor számomra teljesen értelmetlennek, értéktelennek látszó és ízetlen.

(II/96) Az Úr Jézus: „Szelíd szemrehányást kell tennem. De nehezen fogod föl szenvedéseid értékét és értelmét! Pedig a szenvedés csak akkor igazán érdemszerző, ha teljes önátadással fogadja el a lélek.” „Jézusom, ugye, Te tudod, hogy az, amit kérsz tőlem, nem telik ki az én erőmből? Lelkem állandóan készenlétben áll szolgálatodra, de a test, az, ugye, tudod, a harcoknak állandó színtere.” A lelki szárazságban és sötétségben sohasem látom tisztán Isten szent akaratát.

¹⁸ Az eredeti szöveg a Naplóban a következőképpen hangzott: „Nem az igazakat jöttem megváltani, hanem a bűnösöket jöttem megmenteni” (II/95.); bár a szöveg értelme jó, de a szövegezés tökéletlen, vagyis a Szentírásból jól ismert részeket is gyakran másként írja le Erzsébet asszony, mert nem jól fogalmaz. Ez a tény is rámutat arra, hogy nem a szó szerinti kifejezéseket kell vizsgálni a Naplóban, hanem a szöveg értelmét. Vö. Mk 2,17: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Szerk.)