1962. október 6.

A szentáldozásnál újra lelkiatyám hiánya nehezedett a lelkemre. Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám: „Légy türelmes, és legyen világos előtted szenvedésed értéke. Megmondom, miért tartom távol tőled lelki vezetődet. Ajánld fel ezt a szenvedést is arra a célra, hogy sok és igazi lelki vezető legyen. Neked is tapasztalni engedem, hogy milyen fájó érzés ez sokaknak. Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szent életű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe ezáltal, ha a lelki vezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket! Ez is missziós munkád legyen. Hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” /És hangja kedvesen kérő volt./

(II/13) 1962. október 9.

Ma, amikor az édes Üdvözítőnél voltam, Ő átárasztotta rám Szívének örömét: „De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban! Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!” Én szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak, hogy a gonosz már megint kikezdi családunk békéjét. „Adj békét nekünk!” És kértem az Ő bőséges kegyelmét, hogy gyermekeim is mindig a kegyelem állapotában legyenek. Ő kedves, vigasztaló hangját engedte hallanom: „Amelyik gyermeked halálát az égből fogod szemlélni, annak ágya mellett ott leszel. A te olajcsepped az ő üres mécsesükbe hull, és a Szent Szűz Szeretetlángjától kigyullad. Ez a nagy kegyelmi kiáradás megmenti lelküket a kárhozattól. Ők akkor érezni fogják a te simogató, anyai kezedet, és te érezni fogod, hogy a sok szenvedés, melyet az ő megbántásaik miatt elszenvedtél, mily nagy értékkel bír. Ott ők is látni fogják, hogy te mennyi áldozatot hoztál értük, és érezni fogják a te segítő kezedet haláluk kínos pillanatában. Látni fogják a te érdemszerző életedet, melyet most, itt a földön nem sokba vesznek.”

Egy másik alkalommal kegyetlenül kísértett a sátán. Alig tudtam gondolataimat Isten mellett tartani. Állandóan zavarta lelki tisztánlátásomat. Így okoskodott: „Ne erőlködj már annyit, úgysem érsz el semmi célt! Láthatod, nincs pártfogód. Csak önfejűségednek köszönheted értelmetlen erőlködésedet.” Én a szörnyű zaklatások közben a Szentlelket kértem: „Értelem Lelke, Erősség Lelke, Bölcsesség Lelke, szállj le rám, végy birtokodba!” A gonosz ordított lelkem mélyén: „Nincs semmi, csak a te szabad akaratod, és abban van az erősség, a bölcsesség, az értelem. (II/14) Miért nem élsz emberséges jogaiddal? Nem vagy te rossz, csak rettentően önfejű, és ezért kötöd magad esztelen elhatározásodhoz. Légy erős, és akarj megszabadulni ettől a fárasztó hiúságtól! Lásd be, úgysem éred el célod, csak szégyenbe fullad szüntelenül! Ha értelmes lénynek éreznéd magad, már rég felhagytál volna vele. A sok kudarc után térj észre! Élj csendes, nyugalmas életet! Mit sanyargatod magad? Úgysincs jutalom erre. Keress inkább nyugalmat küszködő lelkednek!”