1962. november 22. Folytatás 3.

Azután még egy másik kápolnába is betértem, ahol egy későbbi szentmise volt. Ott folytattam hálaadásomat, és hosszan átgondoltam bűnös nyomorúságomat. A gondolat, hogy a Szent Szűz Szeretetlángja az én kitalálásom, sehogy sem tudott tisztának látszani előttem.Arra gondoltam: „Imádott Jézusom, én átadtam magam Neked teljesen, rég lemondtam teljesen önmagamról, akaratomról. Én csak azt akarom, amit Te akarsz.Tebenned élek, Teáltalad gondolkodom, Teáltalad cselekszem. Tehát nincs semmi, ami tőlem származik. És ismétlem, átadom magam újra és újra, fogadj el, kérlek szépen! Ha mást gondolnék, (mint) ami a Te gondolatod, semmisítsd meg gondolataimat! Szememmel csak a Te szent akaratodat nézzem, ha mást akarnék nézni, vedd el szemem világát. Füleim csak a Te szavaidra figyeljenek, a Te szavaid csengését halljam csak, vagy vedd el hallásom. Ajkaimmal csak Téged áldjalak, imádjalak, magasztaljalak, dicsőítselek, és csak a Te szent akaratod szerint szóljak. (II/32) Ha nem ezt tenném, némítsd meg ajkamat.A lábam, ha nem járna Veled, és ha kezem nem gyűjtene Veled, tedd bénává azokat. Ha bensőm nem akarna Veled érezni, semmisítsd meg bensőm érzelmeit. Ha szívem nem Veled, Benned, Érted dobbanna, szüntesd meg szívem dobbanását. Uram, imádott Jézusom, szabad akaratom mellé, melyet teljesen Neked adtam, odateszem bűneimet is, hogy eltöröld azokat.Te mondtad egyszer nekem, megsemmisíted azokat irgalmas Szíved szeretetében.” Alig tudtam abbahagyni Hozzá való könyörgésemet: „Uram, imádott Jézusom, gyújtsd lángra szívem, hogy lobogjon lángja mind magasabbra, érjen fel Mennyei Atyánk fölséges trónjához bűneim bánatával együtt, hogy lássa, mennyire akarok szeretni, és a Szeretet Lelkével egyesülve csak Bennetek,Veletek élni.”

„Édesanyám, Szíved Szeretetlángja az, mely ide juttatott engem, kis porszemet, Isten ily nagy közelségébe.” Most a Szent Szűz Szeretetlángjára való gondolás nem okozott kínt a lelkemben. Éreznem engedte: hogy lehetne ez tőlem, nyomorult semmitől, vagy a kegyelmek bősége önmagamtól? Ezeket sok, gyötrelmes szenvedésem után tisztán láttam. Most az Úr Jézus nem szólt, (hanem) jelenlétének fenséges érzetével árasztotta el lelkemet, és elmém tudatába is szavak nélkül átárasztotta a megnyugtató érzést, hogy mivel már rég átadtam Neki teljesen magam, nyugodjak meg, semmi sem származik önmagamtól. A kegyelmeknek csendes átáramlása által tisztán éreznem engedte, hogy miért voltak a nagy gyötrelmek és szenvedések.