1962. november 10.

Ma az édes Üdvözítő hosszadalmasabban beszélt. Megmondta, hogy milyen nagyon tetszik Neki a kicsi és gyámoltalanságában Rá hagyatkozó lélek. „Újra a te életedből emlékeztetlek. Amikor még a gyárban dolgoztál, hogy nagy és felelősségteljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradsággal tanultál.Tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni /mechanikai ellenőrző tanfolyam/. Mint hatgyermekes családanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meg voltál lepve, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad? Akkor nem gondoltál Rám? Már akkor is az Én kezem volt a dolgokban. Amikor a hatalmas, négyorsós automata gépeken dolgozó munkásoktól átvetted a sok anyagot, melyet a gép percek alatt termelt, mennyire kellett figyelned, hogy ne legyen selejt. (/23) A gépek között állandóan figyelő gépmester ügyelt, hogy a gépek jól működjenek, mert ellenkező esetben leállította. Még a 1/100 mm-es eltérést sem engedte meg. Emlékezetedbe idézem ezeket, hogy lásd, nem a tudásoddal, hanem lelkiismeretes szorgalmaddal tudtál boldogulni. Én is melletted vagyok, mint gépmester, ott sétálok, járok közeledben, nehogy a selejt elmenjen. Még század-milliméteres eltérés sem lehet. Mondtam már neked, hajszál sem férhet közénk.” Azután egy másik munkahelyre vezette gondolataimat. „Amikor a brinellezőben /keménységmérés/ ellenőriztél, mily nagy körültekintéssel kellett végezned munkádat. Amely anyag keményebb volt a megengedettnél, azt külön kellett raknod, visszavitték az öntödébe, és újra beolvasztották. Kislányom, Én is hányszor újraolvasztom a kemény lelkeket szeretetem kohójában! Nem akarom, hogy selejt legyen belőlük. Leányom, viseld el, hogy téged is annyiszor átolvasztalak szeretetem lángjában.Végzem ezt azért, hogy Szívem követelményeinek megfelelj, mert a további megmunkálást csak ezzel tehetem lehetővé.”

Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt: „Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot és üdítő  gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.”

Egy másik alkalommal ezt kérdezte: „Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. (/24) Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát,és megtalálják az üdvösségre vezető utat.”

Egy alkalommal így szólt: „Kislányom, isteni kegyelmeim áradata kimosta lelkedből a bűnt. Én megbocsátottam és rég el is felejtettem, s az értük járó büntetést is elengedtem.” Én mit tudtam volna ezekre a szavakra mondani mást, mint azt, hogy „Imádott Jézusom, nem vagyok méltó mindezekre. Ez több, mint amit elmém fölfog, de én szívem megtisztult érzéseit küldöm Feléd, s ez bűneim mélységes bánata. Vég nélkül dicsőíttessék a Te szent Neved, és áldassék a Szűzanya, ki számomra kieszközölte ezeket a határtalan kegyelmeket.”