Új lakásomba költöztem, mely semmi egyéb, mint egy kicsi szoba, mely 2 × 2 méter. Ez a kertünk végében épült. Ma este volt az első nap, hogy ott aludtam. Hiába voltam fáradt, szememre nem jött álom. Éjfél felé járt már az idő. Még mindig ébren voltam, s közben arra gondoltam, hogy ha most nem tudok elaludni, mire elérkezik a virrasztás ideje, nem fogok tudni felébredni. Ébrenlétemben a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam, mert a virrasztás egyik óráját a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel. Egyszer csak ütést éreztem testemen. Az elsőt a második, majd a harmadik is követte. Utána még egy kisebb ütés következett. Borzalmas éjszakám volt. Félelem nemigen volt bennem. Az ütések után fáradtság és fájdalom vett hatalmába, mely után elnyomott az álom. Két óra után felébredtem, de még egy órát sem tudtam virrasztani. Úgy éreztem magam, mint akit jól elvertek. Az ördög ütlegelt. Tudtam, éreztem jelenlétét, csak azon csodálkoztam, hogy a negyedik ütés, amit rám mért, az nem fájt úgy, mint az előzőek. Úgy éreztem, mintha egy kéz visszatartotta volna. Alig háromnegyed órai virrasztás után ismét lefeküdtem. Az álom annyira elnyomott, hogy – ami nem szokott velem megtörténni – hét óra előtt ébredtem. A mi templomunkban, mivel a sekrestyés nővér beteg, a hat órai harangozást én vállaltam el. El lehet képzelni ijedtségemet. Mire a templomba értem, már a roráténak is vége volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának, hogy az ördög elvert, és nem tudtam felkelni.