A Szent Szűz szavai, mint megvilágító jóság, úgy hatottak lelkemben: „Kislányom, miért erőlködtél, miért akartál te ékes szavakkal szólni Szeretetlángom mellett? Tartsd szem előtt rendeltetésedet, a szenvedést, és emlékezz Szent Fiam szavaira, melyeket mondott. A szenvedést és a te szünet nélküli áldozatodat hozd meg! Szenvedéseid nem hiábavalók, de az nem a te dolgod, hogy ki hogyan értse meg Szeretetlángomat. Kis eszköz, ne csodálkozz azon, hogy nem tudtál szólni ékes szavakkal. A cselekvő én vagyok, és szeretetem Lángját én gyújtom ki a szívek mélyén. Szavaidat én állítottam el, és elmédet is én homályosítottam el. Nem akartam, hogy az önteltség befészkelje magát lelkedbe. Ez nagy hiba lett volna. Te kis eszköz, térj már észre, és légy egészen alázatos! Eszköz vagy kezünkben. Mi vigyázunk rád, és nem engedjük a bűnt közel hozzád. A kísértésekre pedig vigyázz, mert a gonosz igencsak felhasznál minden alkalmat, hogy alázatosságodat megingassa.”