Ő szelíd szavakkal szinte ugyanazt mondta, amit a Szent Szűz: „Pihenjünk meg, leánykám! Nagy szenvedésekre kell felkészülnünk, de nem hagylak egyedül, és ha kell, csodát is teszek. Szenvedéseid módfelett nagyok lesznek. Most jön az üldöztetés, mellyel Heródes halálra kerestetett Engem, mint kisgyermeket, hogy megöljön. De amint Én és Anyám a mennyei Atyára hagyatkoztunk, úgy hagyatkozzál te is Reánk!” És közben újabb csodálatos kegyelmével árasztott el. Nem tudom semmi módon szavakkal kifejezni ezt a kegyelmet, melyet reám árasztott, és közben ezt mondta: „Ez a teljes Reám hagyatkozás nagy kegyelme, melyet most adok.Tökéletesen uralni fogja lényedet egész életeden át, és át fog sugározni lelkedbôl még másokra is.” Csodálatos érzés az Istenre való hagyatkozás! Felbecsülhetetlen és semmivel össze nem hasonlítható, fenséges kegyelem ez. Nem is bírnám ki, ha (az Úr) nem adna külön kegyelmet ennek elviselésére. Testemben megsemmisülve éreztem át mindezt, és ez idő közben az Úr Jézus beszélt tovább: „Ugye, meghatott az áldás, amit a püspök atyától kaptál? Én voltam jelen, amikor a püspök atya homlokodra keresztet rajzolt. Ezt kettős okból tettem: hogy a sok szenvedésedért jutalmat adjak, és a püspök atya is megérezze személyeddel kapcsolatban isteni akaratomat.”