(II/39) 1962. december 12.

A máriaremetei kegytemplomban átadtam a Szent Szűz közléseit annak az atyának, akihez a Szent Szűztől vezettetve mentem. Az atya azt mondta, egy hét múlva választ ad rá. Ugyanaznap mentünk Székesfehérvárra. A vonatunk délután két órakor indult. A Szent Szűz közléseit vittem a püspök atyához. Megérkezésünkkor az est homálya borult már a hófödte városra. Én a Szent Szűz szavain elmélkedtem: „Szállást kell keresnünk Szeretetlángomnak.” Lelkem megtelt áhítattal. Tehát ez lesz a hely, ahol a Szent Szűz Szeretetlángja szállást kap. Most a Szűzanya csak ennyit mondott: „Induljunk el!” Az első utunk az ifjú pap, Kaszap István sírjához vezetett. Miután sírjánál oltalmába ajánlottam magam, bementünk a templomba is. A szent püspök, Prohászka sírjánál is hosszan imádkoztam, az ő szavain elmélkedve: „Mit kívánsz,Te nagy Úr tőlem, ki Tőled függök, Általad és Benned élek.” Ahogy sírjánál térdeltem, annyira meghatódtam, nehezen jöttem el onnan. (II/40) Sok-sok mondanivalóm volt számára, a sok kérés, mely a lelkek közügye. „Segíts, szent püspök, s áldj meg engem!”

A Szűzanya úgy intézte a dolgokat, hogy minden az ügy javára történjen. Még aznap este a püspöki misén is részt vettem. Az elszállásolásunk várakozáson felüli volt /Ugyanis a mellém rendelt nővérrel mentem/. Másnap a hajnali szentmisén a Szűzanya így szólt: „Nézz az előtted ülő két kisgyermekre!” Felnéztem. Két kis sovány gyermek ült előttem, s mivel a Szent Szűz hívta fel figyelmemet a két kisgyermekre, hosszan elnéztem őket. A gyermekek meglepően illedelmesek voltak, ruhájuk szegényes, de gondozott volt. A Szent Szűz tovább beszélt: „Kislányom, erre a két kisgyermekre rálehelem Szeretetlángom kegyelmét.Vágyódásod ajándéka ez. Tartsd szem előtt a két kisgyermeket, különösen sokat imádkozz értük! Szeretetlángom különös kegyeltjei ők mostantól fogva. Segítsd őket anyagilag is.” Ahogy a Szent Szűz éreznem engedte, hogy Ő általam engedi az Ő Szívének Szeretetlángját és melegét rálehelni a kisgyermekekre, sírva fakadtam: „Anyám, mily jóságos vagy Te!” Átzokogtam a szentmisét. Mily sok az a kegyelem, melyet Ő áraszt reánk! Szentmise után szemmel tartottam a gyermekeket. Mikor kimentek, utánuk siettem, hogy nevüket és címüket megtudjam.