1962. március 4-7.  negyedik folytatás

Mikor másnap az Úr Jézus elé borultam, lelkem nyugalma már teljesen visszatért. (I/23) A szentáldozás idején már megnyugodva térdeltem az Úr elé, és a Vele való egyesülés után helyreállt lelki egyensúlyom. Otthon is Benne elmerülve végeztem munkámat. Mosás közben is szüntelenül imádtam Őt. Lelkem mélyén arra gondoltam, milyen nyomorult is vagyok, nem tudok segíteni Rajta. Amint így elmerültem az Ő örök gondolataiban, az Úr Jézus megszólalt lelkem mélyén:

„Kármelita kislányom, add át magad teljesen Nekem, mert csak így tudsz Értem áldozatot hozni. Nagy dolgot kérek tőled. Hallgass meg, ne félj! Légy nagyon alázatos és kicsinyke, mert csak így leszel alkalmas kérésem teljesítésére.”

Ezek itt már az Úr Jézus által kért rendkívüli közlések:

„Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Mind a két napon négy-négy órát tölts el szent színem előtt, és különösen engesztelj az Engem ért sok bántalomért. A pénteki napon tizenkét órától három óráig imádd Szent Testemet és Szent Véremet, mely kiontatott az egész világ bűneiért. A pénteki böjtöt úgy tartsd meg, hogy Szent Testem keresztről való levétele idejéig – ez egy különös kegyelmekkel járó áldozatvállalás. Tedd meg ezt, leánykám! /És úgy esdekelt felém./ Vállald ezt magadra tizenkét héten át, azért a tizenkét papi lélekért, akik legalkalmasabbak lesznek terveim keresztülvitelére. A tizenkét papi lélek, (I/24) akiket különös kegyelmeimmel akarok méltóvá tenni. /És újra kért: Tedd meg, leánykám!/ Így te is Szívem kedveltje leszel. Meg fogod tudni, ki lesz az, aki a tizenkét papi lélekhez eljuttatja kérésemet. Nekik is ugyanezt kell tenni, amit tőled kértem: az engesztelést és kínszenvedésemben való elmélyülést. Leányom, a tizenkét papi lélek az országban a legkiválóbb.”