(I/71) Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent: „Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Ez a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt, és az Őhozzá közel eső lélek az Én kármelita fiam, kinek szíve Hozzám van nőve, megtesz Értem mindent.” Hogy ki az, azt nem mondta, és én is elfelejtettem megkérdezni. Közben az Úr Jézus átadta a szót a Szent Szűznek. Ezt oly nagy tisztelettel és áhítattal tette, hogy szívem dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves kármelita fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt: „Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Az a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy néz ki, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság, ez egy igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség, ezt nem lehet elhajlítani. Ez egy olyan fekete fémből van, mely törik, és csak egész apró szilánkokra törve, rettentő sok fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. Félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlen, és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a kemény korongot.” És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató és egyben könyörgő is volt:

„Tekintsetek már rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! (I/72) Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez nekem!

Kármelita kislányom! Hozzád hajolok, anyai szeretetemmel simogatlak és megóvlak minden lelki veszedelemtől. Ne félj a gonosztól, aki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruházatomat, melyet viselsz.” A Szent Szűz szavai után az Úr Jézus mondott még sok mindent, de sajnos nem tudok mindent leírni. A szentáldozás után mélységes hálával megköszöntem a sok kegyelmet, és bocsánatot kértem az Úrtól, hogy olyan sokszor fogadtam Őt méltatlanul szívembe. És azokért is engeszteltem, akik most is méltatlanul fogadják be Őt.

Az Úr Jézus bánkódásomra és engesztelésemre bőséges panaszba kezdett, csak úgy ömlöttek panaszos szavai:

„Leánykám, ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá. Pedig van-e szülő, aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára.

A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), (I/73) szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!”