1962. június 3.

(I/76) Ma hajnalban, mikor a második virrasztó órát is befejeztem, az Üdvözítő kérően szólt hozzám: „Leányom! Szenvedj Velem! Érezz Velem! Enyhítsd fájdalmamat!”
És lelki szemeim elé olyan látomást bocsátott, hogy szívem majd megszakadt. A szörnyű látványtól nemcsak lelki fájdalmat, hanem néhány percig tartó fuldoklást is éreztem.

1962. június 4.

Negyvenórás szentségimádás volt. Már délután felmentem a máriaremetei kegytemplomba, hogy az éjszakai szentségimádásra lelkemet előkészítsem. A nagy tömeg áhítata jó hatást tett lelkemre. Egyórai ott-tartózkodás után lelkem kissé megpihent a délelőtti szétszórtság után. Örült a lelkem, hogy most Őt nagy tömeg engeszteli és imádja. Az Úr Jézus csak ennyit szólt hozzám: „Szánom a sereget.” Az éjféli szentségimádáson vagy kétszázan lehettek. Éjjel két óráig még csak ment a szentségi virrasztás, de utána már csak az álommal való küszködéssel telt el az idő. Közben én is levegőre mentem, hogy az álom kissé elhagyjon. Visszamenet körülnéztem, és láttam, hogy alig van néhány ember ébren. Én sem tudtam leküzdeni a reám nehezedő álmosságot. Megkértem az édes Üdvözítőt, vegye küszködésemet is úgy, mintha imádnám Őt. Bocsánatot kértem Tőle lanyhaságom miatt és azok helyet is, akik talán elfelejtettek Tőle bocsánatot kérni.

1962. június 21. – Úrnapja (a füzetben a 80. oldalon)

Az édes Üdvözítő eltöltötte lelkemet Szent Testének és Szent Vérének csodás átérzésével. Úgy hatott ez rám, hogy heteken keresztül állandóan erről elmélkedtem. Az Ő óhaja volt, hogy éljem át Vele ezt a határtalan nagy és kegyelmekkel teljes gondolatot: „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Énbennem van és Én őbenne.” Nem lehet ezt leírni, amit elmélkedésem közben átéltem, és heteken át nem tudtam betelni vele. Erre nem lehet szavakat találni. Ezt a csodálatos, erőt adó kegyelmet, ezt a nagy isteni átélést a gonosz megirigyelte tőlem, és mellém szegődve állandó zavargásaival el akarta velem hagyatni a szent Eucharisztiára való gondolást. Mit vagyok úgy oda, ő is tud csodákat tenni, még nagyobbakat is. „Ugye, most meglepődsz rajta, hogy én is tudom, mire gondolsz? Hát ez nem csoda?” És még sok más, általa művelt csodát sorolt fel előttem, úgyhogy sokáig nem tudtam szabadulni tőle. Mindent megkísérelt, hogy gondolataimat kiforgassa a maga javára, hogy minek az a sok sanyargatás, nehogy azt higgyem, hogy nekem ez a túlvilágon pótolva lesz. „Neki sincs nagyobb hatalma, mint nekem, azért van az a sok panasza hozzád. Én több csodát tudok tenni, láthatod.” Erre a sok gyalázatos beszédre így szóltam: „Az lehet, hogy sok csodát tudsz tenni, de csak annyit, amennyit és ameddig Isten megengedi, de üdvözíteni nem tudsz senkit.” Ez úgy eltalálta őt, hogy magam sem gondoltam volna, hogy ez a szó így lefegyverzi. Dühös szégyennel felhagyott további zaklatásaival.

1962. július 2. – Sarlós Boldogasszony (a füzetben a 80. oldalon)

Az Úr Jézus Sarlós Boldogasszony napján a délutáni szentséglátogatás alatt ismét panaszos kéréseivel árasztott el: „Leánykám, holnap Szent Szívem pénteke. Úgy szeretném kiárasztani kegyelmeim bőségét lelketekbe! Kérj sokat, ne csak a magad, hanem mindenki számára!”

Az Úr Jézus csütörtöki panaszait pénteken is folytatta: „Szeress Engem még jobban,hívebben,és ne essen nehezedre,hogy Én csak panaszkodom. Leánykám, azért sok a panaszom, mert oly kevés az, aki meghallgat. Hiába panaszkodom a sok Nekem szentelt léleknek, nem térnek be lelkük mélyére, hogy ott náluk is hallathatnám panaszos szavaimat. Pedig de sok megbeszélnivalóm volna velük Országom eljövetele érdekében!”

1962. július 12.

„Látod, még alig történt valami. Édesanyám Szeretetlángja még mindig nem indul. Leánykám, te csak szítsd a tüzet, mert erre vagy kiszemelve. Nagy kitüntetés ez. (I/77) Vágyaiddal, áldozataiddal nehogy szünetet tarts, mert ez igen fájna Édesanyánknak!”

„Uram, Jézusom, ugye tudod, milyen égető vágy van szívemben? Úgy szenvedek miatta én is, hogy még mindig nem történt semmi.” Aznap egész nap önteltségemmel küszködtem. Ő szomorúan szólt hozzám: „Leánykám, önteltséged elszórakoztat. Én szomorúan figyellek. Meddig tart ez még így? Úgy fáj ez Nekem.”