1962. július 16.

(I/79) Elmentem a Kármelbe, és ahogy a Fájdalmas Szűzanya oltára elé térdeltem, nagy szomorúság vett erőt rajtam. M. atyára gondoltam, aki még most is beteg volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának. A Szűzanya csak ezt mondta: „Ajánld fel fájdalmadat gyógyulásáért.” Én megkérdeztem a Szűzanyát, meg fog-e gyógyulni? Ő kegyes szavakkal vigasztalt: „Igen, nemsokára, de nem sokáig.” És a Szűzanya így becézgette az atyát: „Ő már nemsokára hozzám fog érkezni. Útban van már hozzám az én szeretett, kedves fiam, ki úgy Szívemhez van nőve.”

1962. július 20.
Az Úr Jézus arra kért: „Leányom, végy el minden ízt ételeidtől, mert Én csak úgy leszek vendéged.Ami neked jó, az Nekem ízetlen. Azért kérlek, ha meghívsz vendégségbe, Nekem kedvezz.” Ezen a napon a Szűzanya arra kért, hogy ajánljam fel egyházközségünket az Ő és Szent József oltalmába, és mindennap kérjem a lelkek számára a jó halál kegyelmét.

1962. június 21. – Úrnapja

Az édes Üdvözítő eltöltötte lelkemet Szent Testének és Szent Vérének csodás átérzésével. Úgy hatott ez rám, hogy heteken keresztül állandóan erről elmélkedtem. Az Ő óhaja volt, hogy éljem át Vele ezt a határtalan nagy és kegyelmekkel teljes gondolatot: „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Énbennem van és Én őbenne.” Nem lehet ezt leírni, amit elmélkedésem közben átéltem, és heteken át nem tudtam betelni vele. Erre nem lehet szavakat találni. Ezt a csodálatos, erőt adó kegyelmet, ezt a nagy isteni átélést a gonosz megirigyelte tőlem, (I/80) és mellém szegődve állandó zavargásaival el akarta velem hagyatni a szent Eucharisztiára való gondolást. Mit vagyok úgy oda, ő is tud csodákat tenni, még nagyobbakat is. „Ugye, most meglepődsz rajta, hogy én is tudom, mire gondolsz? Hát ez nem csoda?” És még sok más, általa művelt csodát sorolt fel előttem, úgyhogy sokáig nem tudtam szabadulni tőle. Mindent megkísérelt, hogy gondolataimat kiforgassa a maga javára, hogy minek az a sok sanyargatás, nehogy azt higgyem, hogy nekem ez a túlvilágon pótolva lesz. „Neki sincs nagyobb hatalma, mint nekem, azért van az a sok panasza hozzád. Én több csodát tudok tenni, láthatod.” Erre a sok gyalázatos beszédre így szóltam: „Az lehet, hogy sok csodát tudsz tenni, de csak annyit, amennyit és ameddig Isten megengedi, de üdvözíteni nem tudsz senkit.” Ez úgy eltalálta őt, hogy magam sem gondoltam volna, hogy ez a szó így lefegyverzi. Dühös szégyennel felhagyott további zaklatásaival.