1962. augusztus 20.

Oly nagy csend honolt lelkemben! Az Úr most jóságos szavaival nem árasztott el, de betöltötte lelkemet isteni érzetével, mely úgy hatolt lelkembe, hogy csodálatosan éreztem ereimben, csontjaimban. Egész testem minden ízét úgy áthatotta, elárasztotta, de csak rövid időre, hogy remegés fogott el ezeknek érzetére. Már máskor is éreztem én ezeket sokszor, sőt, megszakítás nélkül, heteken át, de ily nagy mértékben még soha.Testem szinte megsemmisült, csak lelkem érzete uralkodott, melyet betöltött Isten kegyelme. 

1962. augusztus 21.

Másnap arra ébredtem, hogy milyen a szentek hódolata és imádata. Az ő hódolatuk és imádatuk eltöltötte az én lelkemet is, és oly kis nyomorúságos semminek éreztem magam őmellettük. A Szent Szűzhöz folyamodtam: „Anyám, adj Szeretetlángodból, hogy meg tudjak maradni, és bele tudjak kapcsolódni a szentek és szeráfok (Isten-) imádásába.” S közben az Úr hallatta hangját lelkemben. Oly csodálatos volt ez, mert így, ilyen hangon még nem szólt hozzám: „Te kis szikra, bármily kicsi vagy, te is Általam teremttettél. Csak közeledj Felém, Én átadom ragyogásomat neked is, és így egymásra ragyogva nem fogod látni te sem lelked homályát. Látod, ők, azok a nagy szentek is kis sziporkáim voltak. Őket is Én tettem naggyá, mindegyiket oly mértékben, amilyen nagy erővel közeledtek Hozzám. Azok a lelkek, akik nagy erővel közeledtek Hozzám, hamarabb vették át fényességem sugarát.Tehát Előttem nincs idő.Vannak lelkek, akik rövid idő alatt is nagy utat tesznek meg, és Én korán elszólítom őket.Vannak, akik későn kezdenek, és elérnek még többet is, mint azok, akik lassú léptekkel, óvatosan járják az Én utaimat. Tudod, mit mondtam Én egyszer neked? Te nyílegyenesen repülsz az ég felé, de ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja elszédítsen. Most pedig azt mondom: Helyezkedj Belém bizalommal, és gázolj át mindenen, ami vissza akar tartani Tőlem!”